Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1886

13 tehát a physiologia ezen szoros organikus összefüggést részletesen kimutatja, akkor csak azt bizonyítja, hogy a teremtés remekmüve, az ember nem egy kontárnak müve, mint a milyen volna, ha nem illenék minden egymásba; de korántsem következik belőle az, a mit Vogt az ő „Bilder aus dem Thierleben" cimü müvében ezen szavakkal mond: „A természetvizsgálók előtt a lélek nem anyagtalan, a testtől elválasztható princípium, hanem csak egy gyűjtőnév különböző működések számára, melyek az idegrendszernek, és pedig a magasabb állatoknál a központi idegrendszernek, az agynak kizárólag tulajdonittatnak, és a melyek épen úgy módosíttatnak az Organismus zavarásakor, mint a test különböző szervrendszereinek minden más működései. Ha elvész a szerv, vagy a test melyhez tartozik, úgy a functio is megszűnik; ha elhal a test, úgy azzal a léleknek is tökéletes vége van. A természetbuvárlat nem ismeri a léleknek individuális fenmaradását a test holta után." Nevezetes itt ama logika, melylyel Vogt ezen állítását bizonyítja. Okoskodása ezen syllogismusban nyilatkozik: Azon bizonyítékot, hogy a lélek nem anyagtalan valami, hanem csak az anyagnak működése, azáltal tehetjük evidenssé, hogy „galamboktól darabszám elveszszük a szellemi functiókat, darabszám elvágván az agyat a nélkül, hogy őket megölnők, a mennyiben a materialis functiók, melyek mélyebben az agyban fekszenek, tökéletesen épen megtartatnak." „De — folytatja — a mi állatokra nézve áll, emberre nézve is törvény" tehát Mondanunk sem kell, hogy a valóban exact tudomány álláspontján ezen bizonyítás minorja igen feltűnő, és hogy ilyen logikával azt is lehetne lehozni: Nappal és éjjel oly észrevétlenül mennek át egymásba, hogy nem lehet meghatározni, mikor szűnik az egyik, és mikor kezdődik a másik, tehát a nappal és éjjel egyenlők. Ilyen logikával könnyen ilyen következtetésekre is juthatunk: „A gondolkodás csak az agy substantiajának functiója. Miként valamely meghatározott izomnak idege ezen izmot rángatódzásba hozza, midőn bizonyos érzékleti ideg izgattatik, úgy kell az agy substantiájának ezen vagy azon gondolatot produkálnia." „A szabad akarat nem létezik, és igy az azzal járó felelősség és beszámithatóság sem, a mint azt az erkölcstan, és büntető jog és tudja isten még mi, ránk rója. Mi egy pillanatig sem vagyunk a magunk, a mi eszünk és a mi szellemi erőink urai, és pedig épp oly kevéssé, mint a hogy mi nem intézkedhetünk abban, hogy veséink kiválaszszanak vagy sem."

1) — Ily állításokat meg se kellene cáfolni, hanem csak szem elé állítani, hogy képtelenségök azonnal feltűnjék. Már a logikai törvény értelmében is egy teljes deductio ad absurdum-ot alkotnak; mert az ily állitások, ha komolyan veszszük őket, nemcsak a vallás, hanem az állami és társadalmi rend felforgatását is egész következetességgel magukban foglalják; ezek az emberiség és az ő történelmének mintegy csúfját, gúnyolását képezik, vagy jobban mondva ') Vogt »Bilder aus dem Thierleben« 117. 1.