Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1884

15 Az átlátszó jegőcök azoknak kivételével, melkek a szabályos rendszerhez tartoznak oly tulajdonsággal bírnak, liogy a beléjük eső fénysugarat két részre bontják. E tulajdonságot kettős törésnek nevezzük, és a testeket, melyek e tüneményt okozzák, kettős törésüeknek mondják. Az egyik sugár a törés rendes törvényeit követi, a másik eltér tőle. Az első sugarat rendesnek, a másikat rendetlennek nevezzük. Minden kettős törésű testnél van azonban egy vagy több irány, melyben csak egyszerű a sugártörés. — Minden ilyen irányt optikai tengelynek nevezünk és eszerint van egy, két és három tengelyű jegőc. Kísérletet legegyszerűbben az izlandi kettőspáttal tehetünk, mely nem egyébb mint jegőcödött szénsavas mész ; ennek jegőce három irányban könnyen hasitható és ezáltal belőle rhomboeder készithető. Ha a rhomboeder három tompa éle által képezett csúcsokat összekötjük, az igy nyert vonalat főtengelynek nevezzük. Minden a főtengelyen át vagy evvel párhuzamosan fektetett sik, mely valamely természetes vagy mesterséges felületre függölyegesen áll, főmetszetnek neveztetik. Ha tehát valamely fénysugarat egy természetes vagy mesterséges sikra bocsátunk, az kettősen töretik meg, kivéve azon esetet, midőn a főtengelyre függölyegesen metszett sikra ugyancsak függölyegesen esik. Tárgyaltuk főbb vonásokban a fénytalálkozás, elhajlás, sarkitás és kettős törés tüneményeit. Kérdés már most, valljon e tünemények a sugárzó hőnél is előfordulnak-e ? A kérdésre igent mondhatunk. Mindezen tünemények a sugárzó hőnél is épugy előfordulnak ; természetesen az eszköz, melylyel kutatni kell a sugárzó hőnél nem lehet a szem ideghártyája, hanem valami linóm hőmérő. Minthogy a sugárzó hő által létrehozott eme tünemények a fény enemü tüneményeivel teljesen megegyeznek, nem bocsátkozunk azoknak hosszas leirásába, hanem egyszerűen jelezzük a kisérletek által bőven beigazolt eredményt. Pizeau és Foucoult alkoholmérővel, Seebeck pedig léghőmérő segélyével meleg és hideg helyeket fedeztek fel az interferentia sávokban, melyek ugyancsak a világos és sötét sávoknak az interferentia tüneményeinél felelnek meg. A hősugarak elhajlását Knoblauch a hővillamláncz segélyével derítette ki. Később Knoblauch megoldotta ama feladatot, mely szerint a höinterferentiák mindama tüneményeket képesek létrehozni, mint a minőket a fényinterferentia. De még az egy ideig csupán a fénynek tulajdonított kettős törés és a polarisatio tüneményeit is a hőnél azonos mértékben találták fel, a minthogy a fénynél is előfordulnak. Ez utóbbi tünemények a fény és hő identitásának még szebb bizonyítékai, mert nemcsak azt bizonyítják, hogy a sugárzó hő általában rezgő mozgás; hanem azt is, hogy az keresztrezgésekből áll. A hő kettős törési tüneményeit Berard már 1812-ben észlelte, midőn a hőmérsékletet mindkét képben, amit a mészpátprizma előidéz megvizsgálta. 20 évvel később Forbes és Melloni indirekt uton ugyanazon tüneményre az által jöttek, hogy észrevették, miszerint optikailag kettős törésű testek, mint pl. a csillámpala a hő polarisatióját némikép csökkenteni képes. Knoblauch a hő kettős törésését természetes mészpáton mutatta be. Kitűnt, hogy a hősugarak a