Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1884

16 kettős törés által két csoportra, egy rendes vagyis állandó és egy rendkivüli vagyis változóra oszoltak. A visszaverődés és egyszerű törés által támadt polarisatio a fényre és hőre is egyaránt vonatkozik. Hogy a hő üvegtükrökről visszaverődvén polarisálttá változik, azt Bérard fedezte fel, és Erman állapitotta meg. Utánuk Baden-Powell és Nobili hiába fáradoztak e tüneményeket kísérletileg előállítani. Forbesnek sikerült utóbb egy csomó csillámpala által visszavert hősugarak polarisatióját kimutatni, mig Knoblauch is nagyon pontos kísérletekből következtette, hogy a hő polarisatiója reflexió által ép azon értelemben történik, mint a fény polarisatiója. Ezen eredményt állapították meg kísérletek által de la Provostaye és Desains, és végre lehetővé vált kimondani, hogy a változások, miket a polarisált hősugarak intensitásábau tapasztalunk, midőn azok külömböző szög alatt üvegtükrökről verődnek vissza, Fresnel formulái által pontosan ki vannak fejezve, mert hasonló feltételek mellett ugyanazok, a mik a fényéi. Annak bizonyítását, hogy a hősugarak e'pugy, mint a fénysugarak egyszerű törésnél polarisáltatnak Melloni a csillámpalára nézve mutatta meg, Knoblauch később kiderítette, hogy a sarkitási sík az üvegtől visszavert és ugyanazon síkban megtört sugarak 90° szöget képeznek. A törés általi polarisatiót de la Provostaye és Desains a Fresnel-féle fény sarkitási tüneményekkel összhangzóknak találták. Magnus kísérletileg kimutatta, hogy a 100°-nál ferdén kibocsátott sötét hősugarak polarizálva vannak. Két Nicolfe'le hasábot alkalmazva ismételte Tyndall a sötét hősugarak polarisatíójára vonatkozó kísérletet, még pedig eredménynyel, és bebizonyítá, hogy a hő egyforma körülmények között ép ugy, mint a fény körös polarisatiót mutat. Utóbbi tüneményeket Forbes már 1836-ban észlelte és Melloni ellen, ki akkor ugy nyilatkozott, hogy a fény és hősugarak két léuyegesen külömböző változásai az aether létezési módjának, azt mondotta ki, hogy a sötét hő hullámrezgései lényegre nézve ugyanazonosak a fényéivel. Némely folyadékok — mint a terpentinolaj — és a czukoroldatról tudjuk, hogy a fény sarkitási síkját elfordítják. Provostaye és Desains megfigyelték, hogy a terpentinolaj elfordító ereje a polarizált hőre nézve a réteg hosszuságával arányosan történik, mig a czukoroldatoknál a telítési fokkal arányos és az elfordítás ép olyan módon történik, mint a fénynél Ugyanezen pkvsikusok 31 rész kámfor és 69 rész terpentinolajból álló oldatot vizsgáltak meg; ezen oldat Biot adatai szerint a külömböző törékenységü sarkított fényt egyforma mértékben fordítja. Ugyanezen tünemény a liősugaraknál ismétlődött. Brewster és Arago bebizonyították, hogy a fény, mely légkörünk által szétszóratik polarizált állapotban vau. Wartmami vizsgálódásai szerint a légkör által kisugárzott hősugarak polarisatio sikja a légköri fény polarisatio síkjával összeesik. — Az állócsillagokból hozzánk jött hő sokfélekép meg vau vizsgálva és a kisugárzott fénynyel összehasonlítva. E kísérletek is a fény és hő azonossága mellett bizonyítanak 1870 január 13-án Stone a Royal Society-vel közölte, hogy vizsgálódásai szerint Arcturus több hőt bocsát a földre, mint a lyrae, de hogy Arcturus mindeu hőjét a legcsekélyebb felhő