Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1883

25 a mély Tartarusba vettetett. Ki ne ismerné fel e mythosi kígyóban ama sárkányt és harcot, melyről sz. János titkos jelenéseiben (12, 7—10) szól : „És nagy harc lön az égben. Mihály és az ő angyalai harcolának a sárkánynyal. és a sárkány hadakozott, és az ő angyalai .... És levetteték ama nagy sárkány, a régi kígyó, ki ördögnek és sátánnak neveztetik." A mi már a Tartarus minőségét illeti, a mythologia a legborzasztóbb színekben rajzolja és az elátkozottak lakhelyének nevezi azt, egyszersmind olyféle bünhödési helynek, melyből annak szerencsétlen lakói soha ki nem szabadulnak, hanem hol bűneikért örökké tartó fogságban örökké fognak lakolni. A nap jótékony sugarai oda be nem hatolhatnak, és hüsitő szellőcske a heves szenvedéseket nem enyhíti. Homer szerint ércküszöbbel ellátott vaskapuk tartják zárva a Tartarust, Hesiod szerint pedig érckerités veszi körül. Bemenete körül háromszoros éj tanyáz. Fölülről a föld gyökerei és a megmérhetlen tenger véghatárai nyúlnak le. Szabadulni innen teljes lehetetlenség, mert Poseidon (Hades, vagy Zeus xuxu/^tvio;') érckapukat helyezett eléje, és a százkaru Gyges, Kottos és Briareus óriások őrzik azt. Ide járul még nagy mélysége, mely akkora, hogy egy év alatt sem érhetné el annak fenekét, ki falain belül abba leesnék. Virgil a Phlegethon v. Pyriphlegethon által körülvéve rajzolja : valamint a föld az Okeanos, és az alvilág (t. i. az egész Hades) a Styx által van körülvéve, illetőleg elkülönítve. A Pyriphlegethon oly folyó, melynek hullámai iszonyú dörgések közt, sziklákat ragadva magukkal, tüzes lángokban égnek. Ezenkívül háromszoros fallal van kerítve és egy romolhatlan kőből készült kapu oly erővel zárja el azt, hogy nem csak emberi, hanem még isteni erő sem képes azt kinyitani : Porta adversa, ingens, solidoque adamante columnae : Vis ut nulla virûm, non ipsi exscindere ferro Coelicolae valeant , . Aen. VI. 552—54. Elől a bemenetnél meredek torony emelkedik a magasságba, melyen vérvörös ruhában Tisiphone, fúria, ül és őrzi álmatlan szemekkel éjjel nappal a bemenetet. E helynek Rhadamanthus szigorú s igazságos biraja : Stat ferrea turris ad auras. Tisiphoneque sedens, palla succincta cruenta, Vestibulum insomnis servat noctesque diesque. — VI. 554—57. Gnosius haec Rhadamanthus habet durissima regna, Castigatque auditque dolos ; subigitque fateri, Quae quisque apud saperos, furto laetatus inani, Distulit in seram commissa piacula mortem. — 566—69. Tisiphone pedig a Rhadamanthus által elitéltekre gunykacaj közt bocsátja boszuló ostorát, és borzasztó kígyókat tartva eléjök, hivja nővéreit a furiákat. Azután rettenetes nyikorgások között megnyílik a Tartarus kapuja és Hydra, a régi kígyó, őket befogadja. De bármily ijesztő legyen is a bemenetnél őgyelgő Fúria, sokkal ijesztőbb ennél a Tartaruson belül tartózkodó régi kigyó. Virgil