Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1883

26 ötven fejű Hydrának nevezi Typhon e szörnyű szülöttjét, melyet egykor Herakles megölt. Quinquaginta atris immanis hiatibus Hydra Saevius intus habet sedem — 576—77. Különben Typhon maga is kezdetben a Tartarusba vettetett. Azonban eme Typhon vagy Hydra, másként Echidna, tulajdonképen csak egy és ugyanazon lény: ama régi pokolbeli kigyó, mely lenn a Tartarusban, a világhegy legalsóbb mélységében hever. E pokolbeli sárkányon (Lucifer) — és a Kyklopokon

; vagyis gonosz angyalokon kivül, kikről már fönnebb lőn emlités téve, még az ősi idők minden gonosztévői is a Tartarusban laknak. Ott laknak a Titánok, leláncolva mint a Kyklopok, százkaru óriásoktól őriztetve ; ott az eget ostromló Gigasok: Otos és Ephialtes, Aloeus gyermekei (Aloidae), kik egymásnak hátat fordítva s kigyókkal oszlophoz kötöztetve, bagolytól («TO,~) kínoztatnak. Ott lakik Salmoneus, Sisyphos testvére, ki Zeussal vetélkedve a villámlást és dörgést akarta utánozni, miért tőle ugyancsak villámmal agyonsujtatik : ott Tityus, a gaz óriás, kinek mivel Apollo és Artemis anyját Latonát megsértette, kinos büntetésül kánya m orcangolja mindig újra növő máját. Ott van Ixion, az óriási Lapithák és Kentaurok ősatyja, ki Tantalussal azon szerencsében részesült, hogy az istenek asztalánál étkezhetett, de mivel Dianát megbántotta, büntetésül forgó kerékhez köttetett. O (mint Kain) az első gyilkos, ki Dia nevü első nejének, kitől Pirithous született, atyját egy lakoma alkalmával álnokul meggyilkolta. Ott bűnhődnek különféle gaztetteikért T a n t alus és Sisyphus, amaz örökös éhség és szomjúság között, mi annál kinosabb reá nézve, mivel étel és ital mindig előtte voltak ; emez pedig egy folytonosan visszagördülő súlyos követ kénytelen a magas hegyre fölgördíteni. Tantalussal hasonló módon kinlódik Phlegyas, a templomgyújtogató. Ott ül, és fog örökké leláncolva ülni T h e s e u s és barátja Pirithous: „sedet, aeternumque sedebit.^infelix Theseus." Ott bűnhődnek a Danaidák, hasztalan töltögetvén szünet nélkül vizzel a lyukas fenekű hordót. Azért int Virgil szerint (VI. 618) bámulatos kitartással mindenkit Phlegyas : „Discite iustitiam moniti, et non temnere Divos!

u Igy tehát keservesen bűnhődnek itt atya- és testvérgyilkosok, fösvények és házasságtörők, hazaárulók, és minden nemű nagy bűnösök. Es e büntetések minden képzeletet meghaladók és végtelenek. Azért mondja a Sibylla Virgiliusnál, midőn Aeneasnak a Tartarus kinjait magmagyarázza,*hogy ha száz nyelvvel birna is, sem volna képes felsorolni a bűnöket, és az ezekért járó büntetéseket : Non, mihi si linguae centum sint, oraque centum, Ferrea vox, omnes scelerum comprendere formas, Omnia poonarum percurrere nomina possim. — (VI. 625—27). És ezen tartarusi büntetések örökké tartanak; bizonyítja Hesiod Plató és Virgil. Sőt még Lucretius. a hitetlen epukureusi bölcsész is,