Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1880

7 az ébrenlétkor már nem is emlékezünk. Megjelennek elhunyt szüleink és testvéreink alakjai; előttünk állanak iskolatársaink és egykori játszópajtásaink, a kikre talán az évek hosszú során át nem is gondoltunk. Az álmok egyik legjellemzőbb tulajdonsága az, hogy csodálkozást nem ismernek. A legkülönösebb jeleneteknek szemtanúi vagyunk, csodaszerü alakokat látunk, rég elhunyt személyekkel társalgunk a nélkül, hogy mindez előttünk feltűnő lenne, vagy rajta csodálkoznánk. Mi ennek az oka ? Kétségkivül az, hogy az álmodó csak a pillanatnak él ; ő nem különbözteti meg a multat a jelentől, mert rá nézve nincs idő ; nem veti egybe az előtte álló jelenetet előbbi jelenetekkel ; nem gondolkodik a felett, vájjon tapasztalt-e már előbb is ezekhez hasonlót stb., s igy nem képes a jeleneteket szokatlanoknak s rendkivülieknek felismerni. Az álom tartama igen különböző; maga az álmodó sem tud e tekintetben Ítéletet mondani. Megeshetik, hogy midőn azt tartjuk, hogy egész éjjel álmodtunk, álmunk talán egy negyed óráig sem tartott ; ugyanis néhány pillanat elegendő arra, hogy az álomképek egész- sorozatát szemlélhessük. Maury (Le sommeil et les rêves, pg. 133.) beszéli, hogy egykor rosszul érezvén magát, lefeküdt. Anyja ágya mellé ült ; ő pedig elaludt. Elaludván a rémuralomról álmodott. Látott szivetrázó jeleneteket. Megjelent a vértörvényszék előtt. Látta Robespierre-t és Marrat-t, a kik őt halálra Ítélték. Nagy tömeg kíséretében egy szekéren a vesztőhelyre vitetett s ott nyaktiló által kivégeztetett . A nagy rémület következtében felébredvén, anyja mondta el neki, hogy kevés pillanattal előbb az ágy felett levő függöny pálcája nyakára esett; az álom tehát ennek következménye volt, s noha oly terjedelmesnek látszik, mégis legfeljebb csak két vagy három percig tarthatott. De Quincey a híres ópiumevő állítja, hogy az opium élvezete álmaiban a tér és idő korlátait igen kitágítja ; az épületek és tájak megmérhetetlen nagyságban terjednek ki, és egy éjjel 100, sőt 1000 évet is átél. Az álom legélénkebb közvetlenül a felébredés előtt. Néha a felébredéskor még egészen világosan emlékezünk álmunkra, s talán föl is teszszük magunkban, hogy azt meg fogjuk jegyezni ; de mire felöltözünk, egészen elmosódik emlékezetünkből s mi hiába iparkodunk azt ismét felújítani. Máskor ismét oly élénk és erős benyomást tesz reánk az álom, hogy azt a felébredés után — legalább rövid időre — a valósággal egészen összetévesztjük. Ezt tapasztalhatni különösen annál, a ki rémes álom által lőn felriasztva ; az ilyen kiugrik ágyából, maga körül kapkod, segítségért kiált, menekülni akar stb., míg végre tiszta eszméletre jutván, nyugalmát visszanyeri s lecsendesül. Gyakori ez az eset a gyermekeknél kiket sokszor alig lehet még hosszabb idő után is megnyugtatni. Waller, az örültek házának orvosa Schleswigben, a következő példát hozza fel a maga életéből: „Egy téli reggelen, körülbelül 5 és 6 óra között a felügyelő — mint hittem — felkeltett, s azt jelentette, hogy emberek vannak itt, a kik egy gyógyuló félben levő beteget el akarnak