Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1879

7 jétek meg a természet értelmezőitől — a költőktől. Ők a természet tolmácsai. Mily szépen mondja Kisfaludynk az elesett kedves sirján játszó zephirről : „Sirja felett enyeleg suttogva az alkonyi szellő" mig ugyanő igy jellemzi a zivatart : „Zúg morog a zivatar, zajog a zord éjszaki szélvész." A természetben jelentkező egyéb hangok, különösen az állatok hangjai : éneklés, csiripelés, károgás, kiáltás ; ugatás, nyafogás, röfögés orditás stb. aestheticai méltatása igen messze vezetne, azért egyszerűen utalunk rájok mint olyanokra, a melyek a körülményekhez képest külömböző hangulatot s igy érzelmet kelthetnek pl. senki sem fogja mondani, hogy a békák kuruttyolása valami kellemes hangverseny volna, különösen közelről, s mégis ha csendes tavaszi estéken a szél a távolból a pásztorfurulya hangjait hozza hozzánk, a fülemile a közel ligetben hallatja bánatos panaszát, a tücsök egyhangú csiripelését, s közbe a haris rekedt hangja üti meg füleinket : a természet e hangversenyének sokszor kiegészítő s nem épen kellemetlen része a békák kara. A fény, a világosság, az élet eleme, a sötétség a halál birodalma. A hol nincs világosság, nincsen szerves élet ; azért a világosság kellemes hatása, a mit leginkább és legélénkebben azok éreznek, a kik hosszas ideig kénytelenek voltak azt nélkülözni, pl. a tömlöcben sinlődők, vagy a bányamunkások. A sötétség csenddel párosulva nyugtalanságot, veszély sejtelmét, aggodalmat támaszt ; de hogy is ne, mikor hiába erőltetjük szemünket a legkisebb fény után, mindenütt csak átláthatatlan sötétség

r végtelen ür tátong felénk, melyben tehetetlenek vagyunk, s azért az ismeretlen veszélytől való félelem, sőt az őrülettel határos kétségbeesés érzete borul lelkünkre. Ez érzetet a megszokottság vagy a biztonság érzete enyhitheti ugyan, de azért a sötétség szép soha sem lesz. A sötétség sajátságosan hat képzeletünkre is, melyet phantasticus rémes alakokkal népesit meg. Ebből magyarázható az éj kisértetiessége, a kebel aggodalma, mely csak a hajnal első sugarával szűnik meg s szabadul fel szivünk az elszoruló érzelemtől. Szép a fény, mert vele kezdődik az élet, vele szűnik a halál ; hisz magának a szépnek jelölésére is sokszor használjuk a fénytől kölcsönzött elnevezéseket : tiszta, világos, átlátszó, fényes — mig a rútat a homályos, zavart, sötét elnevezésekkel illetjük. De lássuk a fény külömböző megjelenitését a természetben és hatását ránk. Itt van mindjárt felettünk a csillagos ég. Körülünk sűrű sötétség, kihalt élet, keblünkben félelem és a menekülés vágya e semmiségből ; de irányozzuk csak szemünket fel felé ama számtalan világitó pontokra, a csillagokra, melyek az ég ékességeiül látszanak rendelve. Megnyugtatólag, vigasztalólag ragyognak le ránk e fénypontok a magas égről, azon tudatot öntve keblünkbe, hogy még nem halt ki minden élet. „Ott fenn egy ismeretlen világrendszer mindmegannyi önálló pontja integet felénk, megnyugtatva bennünket, hogy még nem diadalmaskodott felettünk egészen az enyészet, a halál sötétsége. A csillagok ezrei meg ezrei látszanak ott fenn szétszórva, azért a látá-