Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1879

.1 A természet szépségéről. (Széptani fejtegetés.) Az aestheticai érzés minden emberben épen ugy meg van mint a gondolkodó vagy akaró tehetség. Valamint minden ember szükségét érzi annak, hogy a mit belsejében gondolt vagy érzett, azt külsőleg is nyilvánitsa : úgy elvitázhatatlan mindenkiben a sóvár vágy, hogy a mit szépnek talál, szépnek gondol, azt kifelé a világban is létesítse, megteremtse. Csakhogy nem mindenkiben felel meg e belső vágynak, külsőleg a tehetség, nem mindenkit avat fel geniusa teremtővé, hogy az örökszépet, az eszmét tökéletes formában, a látható anyagban állitsa szemle elé, szóval nem mindenki lehet művész, habár a szép eléállitására irányuló törekvés, sokszor ugyan homályos vágy gyanánt, de mégis ott szunnyad az emberi kebelben. Sokan vannak a hivatottak, de kevesen a választottak. Az emberiség igen nagy része még odáig sem emelkedik, hogy az egyes választottak által létesitett müvek — a szépmüvek — azon hatással legyenek rá, a melyet a művész célul tűzött ki maga elé : t. i. a minden érdektől ment szellemi gyönyör, a szépnek tiszta élvezete. Hányan mennek el a művészet legnagyobb remekei mellett hidegen ; hány áll minden meghatottság nélkül a természet legcsodálodraméltóbb és sokszor igazán nagyszerű jeleneteinél ? ! Honnan ezen közömbösség ? Az ilyenekről el lehet mondani, hogy az élet anyagi küzdelmeibe annyira belemerültek, hogy nem képesek szemüket az anyagról fel felé az örökszépre, az igazra és jóra irányitani, vagy csalódásaik elfásulttá tették őket a nemesebb, szelemibb gyönyöre ; a kik csak önzést, érdeket látnak mindenütt, s azért a pessimissus szemüvegén át nézve a világot ennek csak árnyoldalait látják meg, mig a fény irányában gyengék szemeik. Ezekkel nem állunk szóba, mert akkor nem aestheticai fejtegetésbe kellene bocsátkoznunk, hanem elébb kedélyviláguk mélységére kellene leereszkednünk, hogy az élet és szenvedélyeik által lerakott salakot eltávolítsuk, s csak azután, ha az igaz gyöngyök maradtak hátra, kellene őket figyelmeztetni, hogy nyissák ki szemeiket és lássák meg a nagyszerűt, a fenségest, a csodálatra méltót a művészet remekeiben vagy a természet munkáiban.