Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1879

- Il virágzás — hanyatlás, lassú hervadás, pusztulás, azért minden növény élő individuális lény. Mig az ásványokat megszoktuk, mint valami élettelent tekinteni, addig a növényben a mienkhez hasonló élet rokonszenvesen hat lelkünkre. Ha a pusztaság közepette szerves életre akadunk, minden egyes fűszál- bokor- vagy fából az élet sugárzik felénk és vigaszt hoz a pusztába. Örülünk, hogy nem mi vagyunk az egyedüli élő tények a halál ez országában. Ne csudálkozzunk tehát, ha a persa vagy arab költő a legnagyobb lelkesedéssel szól egy magányos ákácfáról, vagy a homoksivatag oázáról ; vagy ha olvassuk a pusztában utazók kitörő örömét, ha virágos, bokros vagy fás helyre akadtak. A növény mint tudjuk végtelen sok sejtből áll, de ezen számtalan többséget a külső héj egységbe, szépen egészbe foglalja, azért a növény a többség egysége, szorosan határozott individuum. A növény táplálkozó lény az ő gyökereivel, ágaival és leveleivel. Magasabb rendű kifejtettségét mutatja az is, hogy saját nemét fenntartja s azért az erre szolgáló szervei képezik legszebb diszét és pompáját t. i. virágai. A virág némán pompázik ellőttünk, de illata rokonszenvesen, gyönyörrel érinti érzékünket; a virág illata ugyanaz a mi a madárnak tavaszszal az ének, az embernek a szerelemben a dal. Helyhez van kötve, mozgással nem bir, legfelebb a külső hatás a szél hajtogatja ide oda ágait, leveleit. De minek is neki a mozgás mikor a szél és a nap úgyis eléggé gondoskodnak róla, hogy semmiben szükséget ne lásson ? A szél meghozza számára az üdítő levegőt, megrázza ágait, megingatja törzsét, hogy nedvkeringését elősegítve dúsabb tenyészést eszközöljen, elviszi virágporát mas virágokra, s hogy felüdítse, táplálja, helyébe hozza az eső jótékony cseppjeit. A nap fényt, meleget áraszt rá, hogy vigan fejleszthesse legszebb ékességét — virágait. Mi kell ennél több ? Hisz igy is élő képe a gondtalan életnek, tisztaságnak és jóságnak. Nem árt senkinek, fájdalmat, megsemmisülést nem okoz semmiféle szerves lénynek, mert csak szervetlen részeket vesz fel táplálékul s ezeket sem erőszakosan, hanem lassan, észrevétlenül. Alakjaiban a legnagyobb változatosságot tünteti fel. Alakulásaiban törvényeknek van ugyan alávetve, de a merev szabályok eltakarvák, a szigorú mathematicai alakok csak kutatás után lelhetők fel. Ha mindezekhez hozzá veszszük, hogy a növény, alkotásában megfelel a szilárdság és biztonság mellett a gyengédség elveinek is, mert gyökereivel mélyre ereszkedve megfogódzik a szilárd földbe s törzse természetes, erős alapot képez a könnyebb korona számára, s levelei, hajtásai, virágai a gyengédség lehével a finomságot egyesitik : akkor ezek együttes behatása folytán azt kell modanunk, hogy a növények bennünk kellemes és gyönyörködtető érzelmeket keltenek. A kisebb növények kedves megnyerő alakjokkal, illatuk vagy szinökkel örvendeztetnek meg, mig a nagyobbak sót óriások az erőt reproducálván még fenségesek is lehetnek. Átalában a hatalmas faóriás már magában véve is meglepő kép. Az ágak ezrei, a számtalan levelekből vont óriási lombsátor, a természet fürge dalnokainak röp-