Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1874

6 A sejt egyenlő természetű minden növénynél, minden növény állandóan ugyanily módon képződik, fejlődik, növekszik, szaporodik belülről kifelé, s nem megforditva. Az „endosmose" és ;,exosmose

u természeti sajátságát minden növény ugyanazon módon használja íöl ; minden növény kivülről beszivárgás által nyeri táplálékát s ez az egyik sejtből a másikba megy át ; a gyökérnek mindenütt ugyanaz a feladata, hogy a talajból szervetlen anyagokat vegyen fel ; a levegő beszivása mindenütt egyforma, ha a levél alakja, szine s mennyisége különböző is; a vizi növények a vizén fekvő leveleik felső lapjain levő nyílásokon szivják be a levegőt, míg a többi mind leveleik alsó lapjain levő nyílásokon. A zöld növények ma sem tértek el ama jellemző sajátságuktól, melynélfogva csak a világosság behatása következtében képesek a szénsavnak széneny s élenyre szétbontását s az előbbinek felvételét, az utóbbinak pedig elbocsájtását eszközölni. — Valamint a növénynél, ugy az állat s embernél is ugyanazon lényegű s természetű sejttel találkozunk, ugyanezen feladattal birnak itt is az idegizom- szaru- s csont stb szövet sejtjei. — A növény a levegőből s a talajból, melyen növekszik veszi táplálékát, mely csakis szervetlen anyagokból áll; az állat ellenben, mivel csak szerves anyagokkal táplálkozik, ha folyton egy helyhez volna kötve, meg lenne fosztva a szükséges táptól ; hogy tehát az állat a szükséges tápot megszerezhesse a sejtek magasabb fokú eszközöket képeznek, melyek által az állat tagjait mozgatni s igy a távolabb levő eledelt is képes megszerezni. A veszélyek ellen jobban megóvhatja magát, mert képes érzéki képekre emlékezni, melyek tágabb körű működését megindítják, irányozzák, módosítják ; igy a kutya elbuvik a bot elől, mert megpillantásakor önkénytelenül felújul benne a már látott bottal egybekapcsolt tény, a kapott ütés képzete. A nyul fut nemcsak a már egyszer nyomában volt vadász elől, hanem általában minden ember elől, ki őt a vadászra emlékezteti. Ha már most az állatok országában jobban körültekintünk, látjuk, hogy minden állat természeténél fogva fajának megfelelő módon táplálkozik, magát védi, készíti lakását, gondoskodik fiairól, még pedig állandóan ugyanazon módon. Ugyanazon állandósággal, melylyel a bolygók futják pályájokat, építik a hódok házaikat, rakják a madarak fészkeiket ; nincs itt kivétel, nincs eltérés ! Minden állat fajának, melyhez tartozik, életmódját követi, fiatalok és öregek, a nélkül, hogy tanulnák, tökéletesitenék. Minden egyes fajnál az állati tevékenység határozott körre van szorítva, melyet az állat át nem lép s más állat tevékenységét nem gyakorolja. Avagy; átlépték-e évezredek óta a dalos madarak körüket ? Vájjon nem ugyanazon szelíd érzelem, fellengző ábránd, vágyteli epedés, kélségbeejtő fíjdalom csodás vegyületét fejezi-e ki a csalogány elragadó dala ma is, mint évezredek előtt ? Ma is oly bűvös, ma is oly megragadó a mélabús hattyúdal, melyről Nagy J. oly szépen irja: „Az éjszak halálorszagában, a tengeröblök sötétzöld, hideg tükörén hangoztatják ők sziviá^ó zsoltárénekeiket} a Fjordod