Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1872

10 melszőbb gúnyainak finomsága által annak kétségkívül fölötte áll. Jeles és való színekkel festi Quintilian Ciceró ékesszólását Inst. Or. X 1.104 : ,,Oratores vero vei praecipue Latinam eloquentiam parem facere Graecae possint. Nam Ciceronem cuicunque eorum fortiter opposucrim. Nec ignoro, quantam mihi concitem pugnam cum praesertim non sít id proposai, ut eum Demostheni comparem hoc tempore — In eloquendo est aliqua diversitas; densior ille, hic copiosior; ille concludit astrictius, hic latius, pugnat ille acumine Semper, hic frequenter et pondere, illi nihil detrahi potest, huic nihil adjici, curae plus in illo, in hoc naturae. — Nam mihi videtur M. Tullius, cum se totum ad imitationem Graecorum contulisset, efíinxisse vim Demosthenis, copiam Platonis, jucunditatem Isocratis. Nec vero quod in quoque optimum íuit studio cousecutus est tantum, sed plurimas vei potius omnes ex se ipso V'rtutes extulit immortalis ingenii beatissima ubertas. Non enim pluvias, ut ait Pindarus, aquas colligit sed vivo gurgite exundat, dono quodam providentiae genitus, in quo totas vires suas eloquentiae experiretur. Nam quis docere diligentius, movere vehementius potest ? Cui tan ta unquam iucunditas affuit? ut ipsa illa quae extorquet, impetrare eum credas, et cum transversum vi sua iudicem ferat, tamen ille non rapi videatur sed sequi. Jam in omnibus, quae dicit, tanta auctoritas inest, ut dissentire pudeat, nec advocati Studium sed testis aut iudicis afferat fidem ; cum intérim haec omnia, quae vix singula quisquam intentissima cura consequi posset, fluunt illaborata, et illa, qua nihil pulchrius auditum est, oratio prae se fert tamen felicissimam facilitatem. Quare non immerito ab omnibus aetatis suae regnare in iudiciis dictus est, apud posteros vero id consecutus, ut Cicero iam non hominis sed eloquentiae nomen habeatur. Hune igitur spectemus, hoc propositum nobis sit exemplum, ille se profecisse sciât, cui Cicero valde placebit." — Ciceró műveinek nagyobb része elveszett; mások ismét csak töredékekben maradtak fenn. Időnkig megőrzött szerzeményeit rhetoricai munkákra, beszédekre, levelekre és bölcsészeti művekre oszthatni. Vessünk néhány pillantást az ékesszólás körébe tartozó irataira. — Ezek gyümölcsét képezik azon előadásoknak, melyeket görög rhetorok és grammaticusoktól hallott; továbbá gyümölcsei azon kitartó szorgalomnak melylyel a görög szellem termékeit olvasá, csakhogy gazdagítva sajat tapasztalataival és az ékesszólás lényegét igazán átható éles belátásával. És ha előtte az ékesszólás elméletét kifejteni csak kevesen kisérlék meg : Ciceró érdemei legnagyobbak, mert oly útra lépett, mely egyengetve még nem vala s melyen előtte csak kevesen haladának. — Jelesebb rhetorikai művei: I) De Oratore libri très ad Quintum fratrem. Ezen műben föllépTSti párbeszéd alakjában korának híresebb szónokait, nevezetesen L. Crassus és M. Antoniust, kik a szónok tökélykép érői, az ékesszólási képzettség elérhetésének módjáról s általán véve a szónok kellő mivelt-