Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1872

11 ségéről értekeznek. Ezen mű kijelöli âz irányt, az utat, melyen Ciceró is szónokká képezé magát; ezen mű az, melyre Ciceró kiváló gondot s liuzamosb időt forditott s melyet ő leginkább kedvelt „de oratore libri très mihi vehementer probati" — ad Atticum XIII. 19. — „libri oratorii diu multumque in manibus fuerunt" — ad Attic. IY. 13. — Es csakugyan sok művészet, felette könnyű és kellemes előadás, sok változatosság, valamint a szereplők mesteri jellemrajza Ciceró e művét a legbevégzettebbek, legtanulságosabbak egyikévé teszik, ugy hogy az ékesszólás oktatására ennél alkalmasabbat aligha találunk. — II) Brutus seu de claris oratoribus liber. Ez magában foglalja a görög szónokok rövid ismertetése után a római ékesszólás történetét. Az ékesszólásnak mintegy nevelését a római szónokok jellemrajzát s művészi bírálatát Corn. Cethegus és id. Catón kezdve Hortensiusig párbeszédben adja elő. Nagy művészet, alapos itélet és mély, előítéletektől ment belátásról tesz tanúságot. — III) Orator s. de optimo genere dicendi ad M. Brutum. Szerző itt egy bevégzett tökélyü szónok jellemképét adja. Mind tartalma mind előadására nézve egyike Ciceró tündöklőbb műremekeinek. IV) Topica ad C. Trebatium Ictum, melyet Ciceró Trebatius törvénytudós és barátja fölkértére a szónoklati, főleg törvényszéki érvelésről (de arguments — locis rhetoricis) irt. Aristoteles Topicájának mintegy kivonatát képezi. V) De partitione oratoria ; párbeszéd Ciceró és fia Marcus között, hol ennek kérelmére mindazt, mit többi irataiban bővebben tárgyal, rövidebben foglalja össze. VI) De optimo genere Oratorum ; előszó Demosthenes és Aeschines Ctesiphon elleni és melletti beszédeinek elveszett latin fordításához, hol az mutattatik ki, hogy az atticai a legjelesebb szónoki előadás. Ciceró a szónoki előadás még egy nemét emliti t. i. az ázsiait; ezekről hogy némi fogalmunk legyen, célszerűnek találtam Cicerónak azon helyeit idézni, hol ezeket találóan festi. — Brut. 95.: „Genera asiaticae dictionis duo sunt; unum sententiosum et argutum

; sententiis non tarn gravibus et severis, quam concinnis et venustis; — aliud autem genus est non tarn sententiis frequentatum, quam verbis volucre atque incitatum ; quali est nunc Asia tota, nec flumine solum orationis, sed etiam exornato et faceto genere verborurn, — haec autem genera dicendi aptiora sunt adolescentibus, in senibus gravitatem non habent." — Brut. 84. : „Yolo hoc oratori contingat, ut, cum auditum sit, eum esse dicturum, locus in subselliis occupetur, comp'eatur tribunal, gratiosi scribae, sint in dando et cedendo loco, Corona multiplex, iudex erectus; cum surgat is, qui dicturus sit, siguificetur a Corona silentium, deinde crebrae assentiones multae admirationes, risus cum velit, cum velit fletus, ut qui haec procul videat, etiamsi quid agatur nesciat, at placere tarnen et in scena esse Eoscium intelligat, haec cui contingant, eum scito attice dicere." Mindennek dacára Cicero mégis beszédei által szerzé halhatatlan