Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Wallentínyi Samu: Petőfi
Wallentľnyi Samu: Petőfi Ezt is meg kell látni, életre kell ébreszteni! Petőfi korának emberei is ürességet éreztek a szivükben, nyugtalanul keresték, érezték, hogy erők forrnak bennök. És a kiskőrösi szegény mészáros fia ezt meglátta a szívek mélyén, és a dal szárnyán szent jellé, milliók riadójává tette, s ez a szabadság eszméje volt. Egy egész kor, egy egész nép lelkében ez szunnyadt, ez várta a nagy felszabadítót, és Petőfiben megtalálta. Ezért ennek a kornak igazi életrekeltője ő! Minden, ami akkor történt, amit írtak, amit gondoltak, az ő lelkének érintésétől kelt életre! S így lett a legendás időkben a nemzet Tyrtaiosa, a szabadság lánglelkű, tüzes dalnoka. Petőfi a végtelent látta, az örökkévalót a gyorsan tovatűnő élet hullámaiban, az el nem múlót a véges dolgok világában. Egy harmatcseppben visszatükröződik a nagy mindenség mérhetetlen csillagaival, felhőivel és virágaival. Petőfi költészetében a szerelem volt az, amiben ez a nagy mindenség visszatükröződött. Életén és költészetén három nőalak uralkodik. Az első Etelka, a szőke fürtök gyermeke, az epedő, vágyódó szerelem hősnője, aki szentimentális holdfénytől körülglóriázva jelenik meg költészetében. A második Mednyánszky Berta, a gödöllői leány: hajnalfény ragyogja be a világot, mely Petőfi szemében üdébb és szebb, mint valaha, míg ki nem derül, hogy szerelme boldogtalan. És végül a boldog, a végtelenül boldogító szerelem tűnik elénk; az imádott, a bálványozott Szendrey Júlia, a teljesedés forró dele. Petőfi Júlia szemének a mélységében a maga végtelenségét szemlélte, s a szépséget, melyet a világon meglátott, Júliában látta megvalósulva, a lelkesedést, mely előrelendítette, belőle érezte fakadni. Petőfi, mint minden nagy szellem, az élet nagy kérdéseire keresett feleletet. Kereste és ezt az érzés világában találta meg. Hit, lelkesedés, világosság kell, egy lelket betöltő nagy érzelem, s ez aztán leráz magáról minden földi bilincset, megteremti a maga, a lélek világát, s ezt a ragyogó valóságot Júliában testesítette meg. Petőfi nagyon tudott szeretni, és a szeretet megszépít mindent. Amit szeretünk, széppé lesz, értelmet és értéket kap! Széppé lesz minden, amit szerető karral ölelünk át. Petőfi forró szeretettel ölelte át Júliát, az Alföldet, az egész életet, és azért oly szép az ő költészetében Júlia, az Alföld és az Élet. 96
