Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Egy fejezet a hazai humanizmus filológiai vizsgálatából
Egy fejezet a hazai humanizmus filológiai vizsgálatából natura, an verő opinione. Az elsőben a klasszikus mintákhoz igazodva eszmélkedik a boldogságról s elérésének módjáról. A lélek arisztotelészi felosztását veszi alapul, s kifejtésében a boldogságot a gondolkodó léleknek (tehát a megismerő értelemnek), valamint az akarást és a cselekvést vezérlő „igaz értelemnek” (recta ratio) egysége eredményezi. Tudniillik csak ennek alapján művelhetők az erények, melyek révén a boldogság elérhető. Orációjában bírálja a sztoikus erénykoncepció formalizmusát és Epikurosznak a tanítását, de Arisztotelésszel sem látszik egyezni abban, miszerint a filozófus feladata csak a természetnek és az isteni dolgoknak a tanulmányozása. Elveti a boldogságnak a sors ajándékaként való felfogását, s bizonyítja, hogy nem kötődik a gazdagsághoz sem, azt valójában csak az erények művelésével érhetjük el, s ennek a ratio recta mellett az ember természete és neveltetése is lényeges tényezője. A didaktikai és etikai célzatú oráció záró részében a hatalmasoknak és gazdagoknak az erény híjával való semmisségét nyilatkoztatja ki, s tagadja azt, mintha nem az értelem, csupáncsak a szerencse uralná az életet. A kifejtetteket - amint a feldolgozás leszögezi - a görög filozófusok tételei pontos rekonstrukciójának tekinthetjük. Szerzőnk ekképpen Arisztotelésznek a gondolatról és az igaz értelemről, valamint az erényekről s azoknak mint értelmi jellegűeknek és mint etikai jellegűeknek az osztályozásáról szóló tanítását ismétli (s csodálkozik azon, hogy a padovai oktatásban mellőzik az etikát). Platónnál egyezően a filozófusok részvétele mellett tör lándzsát az állam igazgatásában, a bölcselet társadalmi jelentőségét, az ifjúság neveléséről való gondoskodást hirdeti, s átveszi tőle a jó ideájának mint a legfőbb jónak a tételét. A részletekben azonban - az epikureizmus kritikájában, az erényekben gyökerező boldogságot illetően stb. - Cicerót követi. Számos részelemet pedig Homérosztól, Vergiliustól és Ovidiustól kölcsönöz; a hatalom és az igazság viszonyának kifejtésekor mintha Horatius ismert verssora - „vis consilii expers mole ruit sua” (az erő értelem nélkül saját súlyától összeomlik) - ihletné. Az An honesta sint naturae, an verő opinione kveszcióban elsősorban azt a kérdést kívánja megválaszolni, vajon az igazságról és az erényről, valamint e11entettjükrőI szóló ítéleteink az ember vele született sajátságaiból erednek, vagy csak változó emberi szerkesztmények. Ismeri és felsorolja az etikai relativizmus érveit, de arra utal-45
