Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)

Gymnasiologia

Gymnasiologia

marad vagy etimologizálódik. (Az előbbi példája Šariš, Saris vár mint Fehér vár az eredetében török szó jelentése alapján, a név a vár alatt keletkezett községnek és a kialakuló vármegyének is a megnevezése lett.) Frenyó eszmefuttatása, aki feltételezte az „Eperjest" megelőző német városnevet s erre a magyar név ráillesztését s annak elterjedését, s a szlovák városnévnek is ily nemű kialakulását, módszertanilag nem mondható megalapozatlannak (Kövényi F. Lajos: Az „Eperjes” helynév magyarázata. Új Világ, XVII, 1935, 29, 2 [július 14.]; e témájú további értekezéseit lásd a Repöák-féle bibliográfiában).

A városnév levezetésének lehetőségéről a „preš" szóalakból a szlovákban (Uličný) - ez írásos alakban csak a 16. századtól ismert - lásd tömören P. Kónya áttekintését (In: Autorenkollektiv: Führer durch das historische Prešov. Universum, Prešov, 1997, 14). A magyar név összefüggésének a kérdése a „peres” (prés >) szóalakkal nyelvtörténeti és történeti tisztázást, egyeztetést követelne (Z. L.)

16. Gömöry János Pogány Gusztávval lefordította Rezik művét - Theatrum Eperiense anno 1687 erectum seu Laniena Eperiensis Auctore Johanne Rezik... Ex origináli manuscripto transsumpserunt Johannes Gömöry et Gustavus Pogány, Sumptibus „Tranoscii", S. Nicopoli MCMXXXI - Az 1687 évben felállított eperjesi vérpad, vagy az eperjesi vérfürdő (Liptószentmíklós, 1931). A latin-magyar kétnyelvű kiadvánnyal együtt jelent meg Pogány fordításában a latin-szlovák is. Rezik tudósításából megtudhatjuk, hogy Szinyei Merse Miklós özvegye, lipóci Keczer Klára, Keczer András nővére, miután az áldozatok felnégyelt teteme a városkapuk előtti bitókon függött hónapokon át, megbízta három emberét, hogy Radvánszky György fia, János segédletével a négy vértanú (Keczer András, Radvánszky György, Palásthy György és Bertók János) maradványait szedjék le, s azon sötét éjjel szekéren hozzák a szinyei templomba, ahol azokat - Rezik szerint a torony alatt vagy az átriumban - koporsóba helyezve elrejtette. Amikor a templomot renoválni kezdték, a plébános Dobránszky János, aki ismerte Rezik írását, jelentette fellelésüket, illetve e tényt. A kiszálló bizottság Gömöry részvételével elvégezte az exhumálást, Austerlitz Vilmos bártfai orvos, egykori egyetemi bonctani tanársegéd a csontokat szakszerűen minősítette és összeillesztette. Radvánszky György koponyája hiányzott, mivel (amint Rezik kitér erre) azt János fia, kihúzva a tartószöget, saját kezével levette, törlőbe csavarta, s Radványba a családi sírboltba vitte, a szöget is megőrizve. Az eseményt és körülményeit, feltételezését Rezik nyomán s a négy vértanú földi maradványainak fellelését a templomtorony tövében és a bejáratnál, valamint az exhumálást Gömöry magyar és szlovák nyelvű cikkekben közzétette (Caraffa áldozatainak nyugvóhelyét hol keressük? Evangélikus

31