Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)

Gymnasiologia

Gymnasiologia

jobbra, a temető szélén, a M o e s-család sírboltja mellett... van egy csoport sírhalom, fölötte terméskőből állított síremlékek emelkednek. Ez a sírcsoport a Krieger-, illetve Csatáry-család nyugvóhelye. A síremlékek között balról a második - dr. Krieger Sámuel orvos, városunk jeles fiának a sírhelye" leírással kezdődik a sorrend szerint első (Új Világ, XVI, 1934, 52, 2-3 [december 23.]). A hét sírkő közt balról ma is ez a második, de erősen megdőlt, s Frenyónak köszönhetően ránk maradt feliratából esetleg már csak a név olvasható (szövegét lásd a másik közleményben); eredetileg a következő volt: „Ruhestätte des weiland Hernn Chr. Samuel v. Krieger, Doktor der Medicin und Stadtphysicus, geb. den 5. März 1777. gest. den 7. Sept. 1843. Unerschütterliche Rechtschaffenheit, gewissenhafte Pflichterfüllung und seltene Amtstreue sind sein bleibender Nachruhm” (Néhai Chr. Samuel v. Krieger úr, orvosdoktor és városi fizikus nyughelye, szül. 1777. március 5-én, meghalt 1843. szept. 7-én. Megingathatatlan becsületesség, lelkiismeretes kötelességteljesítés s egyedülálló hivatalbeli hűsége maradandó hírneve utólag is.)

Az orvos a városban a múlt század első évtizedeiben meginduló emberbaráti mozgalom vezető személyisége volt. Az első közkórház építését oly módon kezdeményezte és vitte végbe, hogy a városban műkedvelő színjátszó csoportot (Societäts-Theater) szervezett, amely a Klobusiczky-palotában divatos szerzők, például Kotzebue darabjait adva elő, a bevételből megmaradt összeget a kórház megépítésére fordította. Krieger volt a társulat igazgatója, dramaturgja, pénztárnoka, sőt mindegyik színdarabnak szereplője is. Az 1804-es és az 1805-ös évből megmaradtak a színlapok; a szereplők nevét ugyan nem nyomtatták ki, de megőrződött olyan példány is, amelyre a rendező odaírta vezetéknevüket és keresztnevük kezdőbetűjét; még Rombauer, a festőművész is színészkedett. A közönség és a szereplők a város polgárai és a vidéki nemességből toborzódtak. A kórházat, az úgynevezett „belső ápoldát” a Flórián-kapunál - a kapu fölött volt a kápolnája - 1808-ban nyitották meg, és 1934-ig szolgált a városnak. Kriegernek az igyekezete hozta létre a temetőfalnál épült „külső ápoldát" is (1829; egy évtizede lebontották). A folyóirat következő évfolyamában megjelent közlés - Dr Krieger Sámuel asztaltársai. Új Világ, XVII, 1935, 9, 2-4 (február 24.) - arról számol be, hogy az orvos a Kollégiumhoz közel eső fő utcai, főtéri házában egyféle internátust tartott fenn, amelyben főképpen a Kollégium tanárainak és diákjainak nyújtott szállást és kínálta fel az étkezést, de tanulmányaik végett a városba érkezett más személyeket is befogadott. S asztaltársairól, vendégeiről (1812-től 1841-ig) feljegyzéseket vezetett. Nála kosztolt Greguss Mihály, Kossuth Lajos és Irányi Dániel is.

29