Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Könyvekről toldalékkal
Könyvekről toldalékkal jus 10.]). Az elnöknek fenntartás nélkül hódolt könyvében Engel Alfréd is (i. m. 15, 27). A német nyelv mint anyanyelv, társalgási és tárgyalási nyelv, liturgikus használata a zsidóság körében a 19. században, az ortodox zsidóságnál a 20. században is általános. A 19. század utolsó harmadában főleg a vidéki és a mezővárosi ortodox zsidóság német nemzetiségűnek is vallja magát. A magyar asszimilálódás a szabadságharctól kezdve erősödik, s a „kongresszusi" vagy neológ zsidóság ebben élenjár. A neológ istentisztelet az államfordulat utáni időszakban s nagyrészt az imák (például a Kol Nidré) magyarul hangzanak el. A neológ temető 20. századi sírfeliratai túlnyomó többségben - felváltva a héber és német feliratokat - magyar nyevűek. A német nemzetiség a városban 1930-ban nem éri el az 5%-ot. A 19. század első harmadában még bizonyos rétegeződés szerint négynyelvű város, később már csak háromnyelvű lesz, eközben a magyar felerősödése a negyvenes évektől a világháború végéig a legszámottevőbb. A németség (eltérően az erdélyitől) az északkeleti városokban beolvadt a magyarságba, s a német nyelv „lecsengése” épp a zsidóság által fékeződik. Megmarad mint beszélt nyelv és a kommunikáció bizonyos funkcióiban, kötődik vele a kitekintés, kapcsolatteremtés és informáltság. A zsidó társadalmi szervezetek, egyesületek által meghívott főképpen külföldi, de hazai előadók is természetszerűleg választják. Hogy az összefüggéseket akár csak részlegességükben világítsuk meg, s ne hagyjuk ki a „tartalmit” sem, idézhetjük az Új Világ híranyagából, hogy Max Brod író és zeneszerző, Franz Kafka barátja és felfedezője, posztumusz műveinek gondozója és első életrajzírója (1937), Werfel barátja és a zsidó nacionalizmus híve (1939-ben Palesztinába ment) 1920-ban német előadásban igyekszik megmagyarázni ennek célkitűzéseit: Dr. Max Brod felolvasása. Dr. Max Brod író, a prágai zsidó nemzeti tanács elnöke január 22-én este 8 órakor a Fekete Sas nagytermében a »Zsidó nacionalizmusról« tart előadást (II, 1920, 3, 4 [január 18.]). Mintegy „lapszélen" jegyezzük meg, hogy az ideának ez idő tájt még nem volt előkészített talaja, bár a cionista rendezvények később felszaporodtak, de mint kiutat a veszélyeztetettség fokozódásával csak a fiatal nemzedék ismerte fel. S a fiatalok érdeklődését jelzi, hogy a Deborah kultúrestjén a Rózsa utcai iskolában egy német (Dr. 0. Neumann) és egy magyar (Strausz János) 170