Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)

Könyvekről toldalékkal

Könyvekről toldalékkal vételéről a szabadságharcban. A forradalom első napjaitól, hasonló­képpen, mint a vele mindenben együttműködő rabbi, Schiller Sala­mon, felkereste a vidéki egyházközségeket, méltatta a forradalmat, s mindketten toborozták hitsorsosaikat zászlai alá. Holländer és Schil­ler maguk is beálltak katonának. Holländert Kossuth őrnagyi rangban a hadsereg főhadbiztosának nevezte ki. A háború végén - Gyula fiá­val, aki főhadnagyként küzdött - a komáromi erőd védelmében vettek részt, s a kapituláció feltételeinek értelmében szabadon hazatérhet­tek. Ede fia azonban századosi rangban Dessewfy Arisztid tábornok - az aradi vértanú - szárnysegédje volt, s Világos után bujdosni kény­szerült. Holländer Leó2 a későbbiekben is nem lankadó odaadással foly­tatta munkásságát, az 1860-as évektől dr. Austerlitz Mayer rabbi se­gédletével. Személyisége feloldhatatlanul kapcsolódik az egyházköz­ség intézményeinek gyarapodásához és kiépüléséhez, kezdeménye­zője volt az első eperjesi zsinagóga építésének is (1847-1849), s 3500 arannyal járult hozzá. Eperjes első rabbija az óbudai születésű Schiller-Szinessy Sala­mon Márk dr. volt (Szinessy a forradalomkor magyarosított neve). Mint utász és a honvédsereg rabbija több ütközetben vett részt. A Szeged melletti Szöregnél ötven társával együtt sikerült a császári se­reg hátában felrobbantania a Tisza-hidat. Ezáltal elvágták a császári­ak visszavonulásának az útját, s csapataik az ütközetben vereséget szenvedtek. A harcban Szinessy fogságba esett. Temesvárra szállítot­ták, de egy hitsorsosa segítségével sikerült megszöknie, s Fiúmén keresztül Angliába jutnia. A hadbíróság távollétében halálra ítélte. Schiller-Szinessy tanulmányait Gyöngyösön kezdte, filozófiai kép­zettséget Pesten, Halléban és Jénában szerzett (ahol 1844-ben dok­torált). Az eperjesi hitközségnek 1844-től rabbija; 1847-ben a Kollé­gium tanárának hívták meg. Angliában először rabbiként működött Birminghamben, később Manchesterbe költözött; 1863-ban elfogad­ta a cambridge-i egyetemi könyvtár megbízását a héber kéziratok ren­dezésére, 1866-tól az egyetemen a rabbinikus irodalom magántaná­ra, majd a világhírű egyetemnek 1878-ban nyilvános rendes tanárává nevezték ki. Több tudományos jellegű művet és prédikációgyűjte­ményt jelentetett meg. Amikor 1887-ben Eperjesen tűzvész ütött ki, amelynek a zsinagóga és a Kollégium épülete is martaléka lett, Ang-164

Next

/
Oldalképek
Tartalom