Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Könyvekről toldalékkal
Könyvekről toldalékkal keres s további árucikkekre kiterjedő üzleti tevékenységéből a városnak egyre nagyobb haszna van, engedélyezte számára a bor- és szeszárusítás jogbérletét, s Holländer lett az első zsidó, akit polgárává fogadott. Hálája jeléül állíttatta fel ezért a főtéren ma is látható Neptunus-szökőkutat.1 Gazdasági foglalatoskodásai és összeköttetései révén hittársai életfeltételeit kívánta jobbítani, biztosítani érdekvédelmüket. A császárnál kieszközölte, hogy a megye zsidóságának töröljék maradék adóját. A megye valamennyi zsidó szervezetének, hitközségének legfőbb elöljárójává, főnökévé és bírájává - „ros medina” - választották meg (1813); ha kellett, adóikat saját pénzéből fizette ki, s támogatta a szomszéd megyék zsidóságát is. A zsidók egyenjogúsításáért folyó országos mozgalomnak vezető személyiségévé vált. A pozsonyi egyházközség is felkérte, hogy küldöttsége élén forduljon a kancelláriához és az országgyűléshez, s a felpanaszolt sérelmekre valóban jogorvoslást szerzett. Tisztségében mindig újólag megerősítették, 1830-ban úgy, hogy ebben fiával, Leóval osztozott. Az 1806-ban Eperjesen született Holländer Leó választatott meg az első eperjesi egyházközség elnökének (1830). A Kollégium diákjaként Pulszky Ferencnek és Kossuth Lajosnak volt barátja. Mivel zsidóként az ügyvédi hivatást nem gyakorolhatta, abbahagyva jogi tanulmányait apjával társult üzletei kezelésében. Posztját azonban rövid idő múlva fiának adta át, s ő maga a tudományoknak, a műveltség terjesztésének és a zsidóság emancipációja szolgálatának szentelte életét. A vidéki hitközségek felvirágoztatásán fáradozott, s részese volt az eperjesi zsidóság hitbeli, oktatásügyi, közjóléti stb. intézményei létrehozásának. Pulszky Ferenccel mentek együtt nyugat-európai útjukra. Holländer tanulmányozta az európai zsidóság helyzetét, és ismételten kifejtette elképzelését a magyar zsidóság polgárosodásának útjáról. Rómában az ország zsidóságának jogegyenlősége érdekében a pápa közbenjárását kérte a császárnál. Az országgyűlés alsóháza által elfogadott 1844-es törvényjavaslat a zsidók egyenjogúságáról nagyrészt úgyszintén az ő érdemének tudható be. A két Holländer munkásságát, a történelmi fordulópontok kihatását a zsidóság helyzetére és az adott törvényeket taglalt könyvünk viszonylag teljesebben elemzi. Bár ismertetésünkben csak egy-egy mozzanatra térhetünk ki, nem hagyhatjuk el azt, hogy ne szóljunk Holländer Leó rész-163