Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Az eperjesi Kollégium alapításának 300. és 330. évfordulója
Az eperjesi Kollégium alapításának 300. és 330. évfordulója A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemet képviseli az Acta első kötetében Papp Klára (A város iskolájából az ország „Kollégiuma”. A debreceni református Kollégium kapcsolatai és hatása a XVII. században, 249-258) és Surányi Béla (Debrecen evangélikus kapcsolatai a szepességi városokkal, 241-248), Tamás Edit (Budapest-Sárospatak) a zempléni evangélikusság történeti-statisztikai adataival járul hozzá a konferencia és a kiadvány még átfogóbbá tételéhez. George Gorum (Oradea-Nagyvárad) a magyar nyelvet mint Kárpát-medencei interlingvát vette igénybe (Protestáns iskolaügyek a 18. századi nagyváradi tankerületben, 259-267). A referátumok egyikében, illetve a megjelentetett anyagban felvetődik Jaromír Červenka, 1939. január 1-jétől a következő tanév végéig a kollégiumi gimnázium tanára tudományos munkássága értékelésének igénye (1946-tól a prágai Károly Egyetem oktatója és a Csehszlovák Tudományos Akadémia pedagógiai-comeniológiai intézetének vezető munkatársa, főmunkatársa volt). A választott keret azonban csak ennek jelzését teszi lehetővé, felsorolva filozófiai írásait és méltányolva őt mint Comenius-kutatőt. J. Červenka az Eperjesen 1940-ben kiadott s igen jelentős tanulmánygyűjteményben (Sbornik prác profesorov evanj. kol. slov. gymnázia v Prešove. Evanjelické kolégium v Prešove, 1940, 267 p.) két dolgozattal szerepel. Az egyik: Prešovské Evanjelické kolégium v dejinách filozofie [Az eperjesi evangélikus Kollégium a filozófia történetében, i. h. 97-138]. A bevezetésben annak a meggyőződésnek a szószólója, miszerint a történelmi Magyarországon kevés intézmény vetekedhetett volna az eperjesi Kollégiummal országos és határon túli hírnevében, amelyben annyi kiváló és több tudományágban jeleskedő tudós jött volna össze. Történeti vázlata ugyan vázlat, de az eperjesi filozófiai iskoláról mindmáig a legteljesebb. Bayer, Cabán, Ladiver, Schwartz János, Carlowszky János, Carlowszky Zsigmond, Greguss Mihály, Vandrák András, Serédi P. Lajos és Szlávik Mátyás filozófiai műveit jellemzi, terjedelmüknek és jelentőségüknek megfelelően leginkább az első háromét és Vandrák Andrásét, őt és Bayert mondja az iskola legjobbjainak. De a többieknél is szabatosan értékel, és ágyazza be rendszerüket az európai filozófia fejlődésvonalába. Kiváltképp Serédi P. Lajos tárgyalásában szembetűnő, hogy az erede-127
