Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)

Az eperjesi Kollégium alapításának 300. és 330. évfordulója

Az eperjesi Kollégium alapításának 300. és 330. évfordulója

zatában, amelyben mások véleményével szemben Comenius követőjének tekinti; lásd kötetünkban 41-49).

1667-ben azonban már az eperjesi Kollégium első tanári karának tagja, s Fabiny részletesen tárgyalja elsősorban iskoladrámáinak a tartalmát és színrevitelét. Az általa alakított két drámában Thökölyt szerepelteti, sőt a másodikban „látnoki módon” (25) mint Imre királyt, aki a testvérét megölető, gyűlölt s a Fúriák üldözte Caracalla császárt Pannóniába menekülésekor innét kiűzi (Papinianus Tetragonos [A négyszeres erényű Papinianusj; jogtudós, akitől a császár felmentését követeli a vád alól, ő azonban ezt nem teszi meg, s inkább bosszújának áldozata lesz, fiai az oroszlánoknak dobattak).5 Amikor a tanárokat és a diákokat a városból száműzték, akkor „kezdődött el igazán a hányattatása” (26); tiszolci lelkész, egyházmegyéjének esperese, de innen is távozni kényszerül, Késmárkon keres menedéket; Thornban nem fogadta el a felkínált gimnáziumi állást, ezután Danzigban, Königsbergben, a lengyelországi Lesnóban időzik. Végül Erdélyben köt ki Nagyszebenben; Nagyenyeden gimnáziumi oktató, Segesváron három évig rektor. Amikor Thököly 1682-ben elfoglalja Eperjest, s visszaadja az evangélikusok javait, volt tanárát rektornak hívja meg; tőle származik a Kollégiumnak ebben a korszakában mint Collegium Thökölyanum-nak az elnevezése. A Kollégium újbóli elveszejtését nem éri meg, 1686. április 2-án halt meg, s a Szent Miklós-templomban temették el.

Filozófiai műveit R. Dupkala sorolja fel (35-39), a dolgozatokban ismételten hivatkoztatott J. Červenka szerint arisztoteliánus; a De atomis contra Zabanium iratában az atomoknak csak mint „matematikai pontoknak” s nem fizikailag létezőknek a státusát ismeri el, így az „ante res” univerzáliákra nézve a nominalista Cabánnal szemben „realista”. D. Vasil'ová taglalása nagyrészt Fabiny drámaismertetésével fedődik át (61-72). I. Michnovió Ladivernek a bártfai iskola utolsó felvirágoztatásán való fáradozását írja le (73-80), Paul Binder professzor (Brassó) pedig tulajdonképpen katalógust állít össze a szlovák és a zipszer származású s Erdélyben tevékenykedő evangélikus értelmiségről 1650-től 1750-ig (95-108). Nyelvismeretük révén szerepet vállalhattak a brassói és a barcasági evangélikus magyar gyülekezetek, hitközségek újraszerveződésében.

121