Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)

Schöpflin Géza Hviezdoslav-fordításához

Schöpflin Géza Hviezdoslav-fordľtásához

szorosabb megfeleltethetőség, vagy épp ellenkezőleg a távolesés. Miközben a teljesebb befogadást az adott irodalmi fejlődésszakaszban, helyzetben esetleg épp az utóbbi teszi lehetővé (vő. Miko 1984, 285).

Elemzésünkben még visszatérünk Walletfnyinak a fordítással szemben tulajdonképpen egyetlen alapvető kifogásához. Ahhoz, hogy Schöpflin „A hájnikova žena-t A csősz feleségének fordftja. Nem egészen szerencsésen. A hájnik nem »csősz«, magyarosan »kerülő«, vagy erdőkerülő (hivatalos elnevezésekkel erdőőr, erdővéd). (...) Nem néztem utána a nagy szótárakban, hanem nyelvérzékem úgy diktálja, hogy »csősz« egy minden előképzettség nélküli, egy bizonyos szezonra fölfogadott, egy bizonyos fajta termék, gyümölcs fölött őrködő ember (krumpli-, dinnye-, szőlő-, kukorica stb. csősz). Ellenben a kerülő: állandóan alkalmazott, van bizonyos szakképzetsége és speciálisan az erdőt óvja, gondozza, figyeli, kerüli, járja. Helyesebb lenne tehát ez a cfm: A kerülő felesége” (i. h. 58). (Ezenkívül a már említetteket és néhány valós vagy vélt sajtóhibát sorol fel. A „picinyke tűre" (104) mint „fűre” a bíráló félreértése, ez esetben tűlevélről, fenyőtűről van szó; a „felbe-szerbe hagyja” (66) rendhagyása (< félbe) pedig hangzáskövetelmény, mint a címadás (lásd a továbbiakban).

Mind ez ideig a műnek négy fordítását ismerjük. Schöpflint követően Monoszlóy Dezső lefordította a poéma teljes szövegét, s átvette a schöpflini címadást (A csősz felesége. Elbeszélő költemény. SVKL, Bratislava, 1958, 224 p.). A harmadik kísérlet Hviezdoslav költészetének kétnyelvű válogatásában szerepel: Hviezdoslav: Verše - Hviezdoslav: Versek (Vydavateľstvo Európa, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1961), amely a mű részleteit hozza, új, Schöpflin átkötéséhez viszonyítva rövidebb változatban Kardos Pál fordításaként s megváltoztatott titulussal: Az erdőkerülő felesége (Szemelvények), i. h. 205-297; a szemelvényeket a történésről szóló tudósítás köti össze. S végül itt van a negyedik fordítás: Pavol Országh Hviezdoslav: Az erdőőr felesége. Fordította Tőzsér Árpád, Cselényi László. Madách, Bratislava, 1983, 117 p., amely a címben a jelentésbeli szabatosságot választja, s ez egyben poétikailag is kedvezőbbnek tűnik, mint a Kardos-féle.

Felmerül tehát a kérdés: miért kötődött Schöpflin a „csősz” jelöléshez, ha a fordítás előszavában az „erdőkerülő”! használja (11. p.

105