Zalabai Zsigmond (szerk.): Eperjes, Eperjes, te tünde, te régi. Vers- és képkoszorú a hetvenöt éves Zeman László tiszteletére (Somorja, 2003)
Eperillatos vágások, hegyháti málnások, szeretlek! Erdei sötétben rejtőző rejtelmek, félelmek, szeretlek! Erdei utakon átfutó erecskék, pisztrángos patak, gyerekszájú csobogások, szeretlek! Gyerek-fürdetö, fényes vizű folyamok, szeretlek! Mézfüves, kakukkfüves erdőszéli tehénlegelők, hol mezitlábos gyerekek tüzet, lombkalyibát csinálnak, szeretlek! Gyerekkori társalkodómőim: cinkék, csízek, rigók, stiglicek, pacsirták, pirókok, pintyőkék, sármányok, szeretlek! Tehén-jámbor, evangéliumi-jámbor parasztok, szeretlek! Branyiszkó, Sáros, Kapi vára, romantika, szeretlek! Fiatalnak maradt anyácskám, dajkaföldem, Sáros, szeretlek! A Nagyalföldhöz nem volt semmi közöm! Csak a folyóink mentek dél felé, mint a vérerek mentek a szív felé... (Hej, jég van a folyókon, beteg a lüktetés!) Csak a madaraink mentek dél felé mint zenésítetlen őszi elégiák, 56
