Zalabai Zsigmond (szerk.): Eperjes, Eperjes, te tünde, te régi. Vers- és képkoszorú a hetvenöt éves Zeman László tiszteletére (Somorja, 2003)
és visszatértek, mint zengő tavaszi himnuszok... (Hej, kísértet-némán járnak vissza a madarak.) Csak a szélkamaszok bukfenceztek dél felé fagyosan, és visszatértek forrón ibolyát csókolni a dombokra, pipacsot csókolni a vetésbe, fecskét parittyázni az égre... (Hej, fagyosan, jégcsaposan járnak vissza a szélfúriák!) Dajkaföldem, Sáros, szeretem a mondásodat, “a szivárvány vizet iszik a földből.” Aki Szivárvány akar lenni, szívnia kell a szülőföld vérét. Én belőled szívtam a szivárvány színeit. így lettem magyar szivárvány. S addig maradok, míg le nem hullok rólad, mint a csecsszopó a csecsről... (1930) 57
/
