Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
Rabec István: Titkos magyarok. A nyelvvesztés és identitásvesztés összefüggései
50 Rabec István A szakdolgozatom eredményeiből kiindulva a nyelvvesztőkön belül három csoportot különböztettem meg:' 1. A magyarsághoz pozitívan viszonyuló nyelvvesztők, akik a magyarságban, értéket látnak, amelyet igyekeznek megtartani és tovább adni. Ezek a beszélők a magyar nyelv ismeretét kuriózumnak tekintik, amely nem feltétlenül szükséges számukra, de mégis valamiféle előnynek érzik. 2. Közömbös nyelvvesztők, akik számára a magyar nyelv ismerete nem jelent különösebb értéket, teljesen közömbösen viszonyulnak hozzá. 3. A magyarsághoz negatívan viszonyuló nyelvvesztők, akik a magyarsággal igyekeznek minden téren szakítani. Ennek a kategóriának a létezésére csak tapasztalatok alapján tudok hivatkozni, ugyanis a valóságban a nyelvvesztők ezen csoportja teljességgel megragadhatatlan (lásd még Sándor Anna 1998). Adatközlőim többsége a magyarsághoz pozitívan viszonyul. Valószínűleg ez bizonyítja az is, hogy elvállalták a beszélgetést. A magyar nyelv azonban már nem tartozik a mindennapi életükhöz, nyelvhasználatuk során azokban a helyzetekben is a szlovák nyelvet részesítik előnyben, amikor adott a lehetőség a magyar nyelv használatára. Az adatközlőkre vonatkozó legfontosabb adatokat az alább táblázatban foglaltam össze: Adatközlő Szül. év Gyerekkori lakhely Jelenlegi állandó lakhely GX 1980 Fülek Fülek AD 1980 Ipolyvisk Zselíz GR 1980 Z sei íz Zselíz KJ 1982 Hronovce Hronovce MP 1979 Pozsony Pozsony LK 1983 SajólenkeJ Sajólenke AV 1982 Nagykürtös Nagykürtös TM 1979 Felsöbalog Rimaszombat EV 1983 Nagykürtös Nagy-kürtös RK 1979 Érsekújvár Érsekújvár A nemzeti identitás kérdése Pataki Ferenc a következőképpen definiálja a nemzeti identitást: „én-rendszerünknek az az összetevője, amely a nemzeti-etnikai csoporthoz (kategóriához) tartozás tudatából és élményéből származik - ennek minden értékelő és érzelmi mozzanatával, valamint viselkedési diszpozíciójával egyetemben” (Pataki 1997: 177). A nemzetiségi hovatartozásnak van szubjektív és objektív aspektusa is. A szubjektív aspektus az egyén személyes mérlegelésén alapul, hogy ő maga minek érzi magát, az „objektív” pedig, hogy mások minek tartják, melyik etnikumhoz tartozóként kezelik. A két aspektus nem mindig esik egybe. Különösen így van ez a nyelvvesztők vagy a vegyes házasságokból származók esetében.
