Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
Rabec István: Titkos magyarok. A nyelvvesztés és identitásvesztés összefüggései
Titkos magyarok. A nyelvvesztés és identitásvesztés összefüggései 51 Válaszadóim iskoláikat szlovák nyelven végezték, ennek következtében baráti körük legnagyobb része szlovák nyelvű, illetve nemzetiségű; magyar nyelvüket csak a szűk családi körben (vagy még ott sem) használták, ezért kevesen vannak, akik egyértelműen be tudják sorolni magukat valamilyen etnikai csoportba. Az interjúk készítése során is azt tapasztaltam, hogy gyakran tiltakoznak a szűknek érzett magyar vagy szlovák besorolás ellen. Többen elmondták, hogy sem magyarnak, sem szlováknak nem érzik magukat. Ezért nemcsak a hivatalos kategóriákra kérdeztem rá, amelyeket a cenzusok is feltüntetnek, hanem válaszlehetőségként bevezettem a szlovák és a magyar mellett a mindkettő; egyszer szlovák, egyszer magyar kategóriákat is (vö. Gereben 1999). A nemzetiség tekintetében fellépő bizonytalanság volt az oka annak is, hogy a nemzetiség fogalmára két alkalommal is rákérdeztem. Először az adatközlő nemzetiségére hivatalosan, ahogyan a cenzusok is kérdeznek, másodszor pedig a „Nemzetiséged szerinted?” kérdést tettem fel. A lenti táblázatból jól látszik, hogy a két kérdésre adott válaszok nagyban eltértek. Adatközlő Nemzetiséged hivatalosan Nemzetiséged szerinted AD magyar mindkettő GR magyar magyar KJ szlovák szlovák MP magyar mindkettő LK magyar egy nemzetiséghez sem tartozik AV szlovák egyszer szlovák, egyszer magyar TM cseh morva, szlovák, magyar EV szlovák egyszer szlovák, egyszer magyar RK szlovák egyszer szlovák, egyszer magyar Csupán két esetben (GR, KJ) fordult elő, hogy egy adatközlő ugyanazt a választ adta mindkét kérdésre. GR ugyan mindkét alkalommal a magyar nemzetiséget jelölte meg, azonban hozzátette, hogy ő „titkos magyar”, akiről csak kevesen tudják, hogy magyar nemzetiségű. GR esetében tehát az önazonosítás eltér attól, ahogyan őt az emberek azonosítják. Bár esetünkben ezt az adatközlő maga akarja így, ennek ellenére a különbség még fennáll. GR: Lehet, hogy azé is. mert ÖÖ (.) nevemből (.) nem lehet I következtetni arra, hogy magyar vagyok. K: És mi a neved? Csak azt tudom, hogy GR? GR: Farebni.' K: Farebni? GR: Nem tipikus magyar név. [nevet] K: Nem az. [nevet] GR: Én olyan titkos magyar vagyok. Az adatközlők közül a legtöbben az általam bevezetett új kategóriákkal azonosultak, előfordult azonban egy eset, amikor az adatközlő (LK) kategóriaként az egy nemzetiséghez, sem tartozót jelölte meg. Az interjúban így vallott erről: K: S te nemzetiségileg hova sorolod magad? LK: Nemzetiség? Sehova se akarom sorolni, inkább én úgy mondom, hogy I emberek vagyunk. K: Aha. LK: Semmi a nemzetiségűnek, csak ember vagyok. (...) Nem érzem magammm, magamat szlováknak se, mnnagyarnak se.
