Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
Hajba Renáta: Regionális köznyelviség Szombathelyen
Regionális köznyel viség Szombathelyen 91 Látható, hogy a belvárosban, lakóházban éló', gimnáziumban végzett, jelenleg főiskolán vagy egyetemen tanuló lányok vannak túlsúlyban. A véleményem szerint releváns adatokat produkáló (lehetőleg születésüktől fogva) hozzácsatolt faluban élők, illetve szakmunkásképző iskolában végzett fizikai foglalkozásúak köréből sajnos ez idáig kevés beszélőt tudtam megkérdezni. A felvett hanganyagot - az összevethetőség végett - Balogh Lajos módszerét követve jegyeztem le: azaz minden adatot kicéduláztam. Ha ugyanis „csak a nyelvjárási színezetű adatokat vesszük figyelembe a feldolgozás során, óhatatlanul úgy tüntetjük fel a vizsgált városi köznyelvet, mintha az erősen nyelvjárásias lenne.” (Balogh 1979: 38.) Problémát jelent a köznyelvi-regionális köznyelvi-nyelvjárási adatok elkülönítése, mivel a mai magyar nyelvi-nyelvhasználati norma teljes körű meghatározása hiányzik, illetve a regionális köznyelviség nyelvhasználati jellemzőinek, megnyilvánulási formáinak tisztázása is esetleges. A lejegyzéskor - Balogh LajosIioz hasonlóan - a német nyelvleírásokban használatos Schriftsprache-Umgangssprache-Mundart elkülönítést vettem figyelembe, azaz regionális köznyelvinek vettem minden olyan jelenséget, amely eltér az írott nyelvi normától. Továbbá a zárt ë-zésnek csak azokat az eseteit soroltam a regionális köznyelvi adatok közé, melyeket két, a kontroll végett megkérdezett, Budapest környékéről származó nyelvhasználó nem ejtett. (Megjegyzem, a zárt é-zés az a jelenség, mely esetében a legnehezebb a nyelvjárási-regionális köznyelvi-köznyelvi alakok közti különbségtétel. További terveim közt szerepel ennek a vizsgálata is.) /. szánul ábra. A regionális köznyelviség mértéke az adatközlők nyelvhasználatában Az adatok összevetése után látható a regionális köznyelviség mértéke (/. szánni ábra), mely 9-22% között mozog. Viszonylag nagy eltérés tapasztalható Balogh Lajos következtetését nézve, ő ugyanis átlagosan 30-60% közti regionalitást tudott kimutatni. Ennek oka lehet egyrészt, hogy fiatalok és nem a közép vagy az idős generáció tagjainak beszédét elemeztem. másrészt, hogy alacsonyabb iskolai végzettségű, fizikai foglalkozású adatközlőm csak egy volt. Látható, hogy a tíz fiatal nyelvhasználata között nagy különbség nincs, valamenynyiiik beszédét a köznyelv jellemzi elsősorban. A leginkább regionális nyelvhasználatú adatközlő ( 10. számú) elmondása szerint sokat tartózkodik nagymamájánál az egyik környező faluban, ezért - saját meglátása szerint is - az ottani tájszólás hatással van rá.
