Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
Hajba Renáta: Regionális köznyelviség Szombathelyen
92 Hajba Renáta 2. számú táblázat. Regionális jelenségek az adatközlők nyelvhasználatában1 ~-----— adatközlő nyelvi jelenség — 1.2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. a köznyelvi i, ú, ű helyén i, u, ü+ + + + + + + + + + a köznyelvi ó, ö helyén o, ö+ + + + + + + + + + a -bőt/-bőt, -ró /-rőt, -tól/-töl határozóragok magánhangzóinak rövidülése ++ + + + + + + + + a köznyelvi e helyén é ++ + + + + + + + + a köznyelvi é helyén ö +----+-a köznyelvinél zártabb <-+ ++ ---_ _ a köznyelvi o helyén a+a magánhangzó-kiesés++ + + + ++ + a mássalhangzók geminációia+ + + + + + -+ + + az / hang kiesése+ + --+ + + + + + a t, d, r hangok kiesése+ + + + + + + + + + egyéb mássalhangzók kiesése-+ -+--+ -a zöngésülés-+ + +----_ a zöngétlenülés-+ -------a teljes hasonulás ++ + + + + + + -az inessivusi -ban/-ben helyett - ba/-be ++ + + + + + + + + jelenség összesen (db) 10 14 10 10 13 10 9 12 9 9 A hanganyagból csak a hangtani és a hangtani-alaktani jelenségeket elemeztem. A 2. számú táblázat mutatja, hogy a köznyelvi /', út, ff és ó, <> (az utóbbiak határozóragokban és más szavakban) rövidülése, a zárt é-zés, a t. d, r hangok kiesése - elsősorban szóvégen, továbbá az inessivusi -banZ-ben helyett használt -ba/-be minden fiatal nyelvhasználatában jelentkezik. Gyakori még a magánhangzók és a szótagzáró / kiesése, illetve a mássalhangzók hangzóközi nyúlása. Ezeket - Balogh Lajos kutatási eredményeivel is összhangban - a szombathelyi regionális köznyelviség jellemzőinek tekintem. 2004-ben vizsgáltam szülőfalum, Tompaládony nyelvállapotát, mely szintén a nyugatdunántúli nyelvjárási régióban fekszik. Összesen negyven hangtani és hangtani-alaktani jelenséget tudtam feltárni, melyek között szerepel a jelen gyűjtésem során adatolt tizenhat is. Arányaiban nézve tehát a tompaládonyi nyelvjárási jelenségek 40%-a előfordul a szombathelyi 19-25 évesek beszédében. Ebből az következik, hogy nyelvhasználatuk ugyan egyértelműen a köznyelvhez áll közelebb, tehát köznyelvi, a jelenségek számát nézve a környező tájnyelv hatása jelentős. (A korábban kiemelt, legtöbb regionális alakot használó 10. számú adatközlő az egyik viszont, akinek a beszédében a legkisebb számú jelenség található.) Kérdés tehát, hogy a regionális köznyelviség mértékét az adatok vagy a jelenségek száma határozza-e meg inkább. (Véleményem szerint az utóbbi jobban.) Tény, hogy bizonyos jelenségek (a hosszú magánhangzók rövidülése, az intervokalikus gemináció, a magán- és mássalhangzók kiesése, az inessivus kifejezésére a -ba/-be, az ikes ige iktelen ragozása) a magyar nyelvterület egészén általánosan használtak (vö. Kiss 1995: 9). (Ezt közel kétszáz hallgatóm beszédállapotának ebben a félévben végzett elemzése is megerősítette.) Vannak viszont területi kötöttségű regionális köznyelvi jelenségek is (Nyugat-Dunántúlon ilyen például a zöngésülés - elsősorban a v hang hatására, a v zöngétleniilése vagy a nyílt «-zás). Szabó Géza egy 1993-ban publikált cikkében arra a megállapításra jutott, hogy „a regionális köznyelvek szintjén folyik valamiféle összemosódás, nagyobb re
