Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
Bíró Ferenc: Prágai magyar fiatalok nyelvhasználata a világhálón
PRÁGAI MAGYAR FIATALOK NYELVHASZNÁLATA A VILÁGHÁLÓN BÍRÓ FERENC 1. Csehországban napjainkban, a XXI. század első évtizedének a közepén is élnek magyarok: magyar nemzetiségűek, magyar anyanyelvűek. Velük, az ő kisebbségi létükkel, nyelvhasználatukkal a közelmúltban több cikk, tanulmány foglalkozott (Sadilek-Csémy 1993; Eöry 2000. 2002, 2003; Kokes 2002; Bíró-Bredár 2004). E dolgozat az ott magyarul (is) beszélőknek egy szűk kis csoportjáról, a Prágában tanuló egyetemi hallgatókról, fiatal értelmiségiekről s az ő nyelvhasználati jellegzetességeikről kíván tájékoztatást adni. Kiemelten az internetes írásbeli kommunikációjuk főbb vonásait mutatja be. Bár pontos adataikat nem ismerjük, azonban a körükbe tartozóknak a száma - a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége képviselőinek a véleménye (becslése) szerint - mintegy félezer, vagy még annál is több lehet. Nagy többségük Szlovákiában érettségizett magyar vagy szlovák tannyelvű középiskolákban. Prágában az egyetemeken a legkülönfélébb szakterületeken tanulnak tovább, illetőleg szereztek diplomát. Vizsgálatomhoz tehát őket választottam „adatszolgáltatóként”. Ottani egyesületük, az Ady Endre Diákkör tagjainak az internetes levelezéséből származnak azok a magyar nyelvű szövegek, amelyekből korosztályuk bizonyos tipikus írásbeli nyelvhasználati jellegzetességeit igyekeztem megállapítani. A vizsgálattal annak feltárásához kívánok adalékokat szolgáltatni, hogy a mai fiatal magyar anyanyelvűek bizonyos, határon túl élő csoportjai követnek-e, s ha igen, milyen formai szabályokat követnek írásos kapcsolattartásuk során, eme új kommunikációs csatornájuk alkalmazásával. Elsősorban a nyelvi kommunikációjuknak az ún. fatikus elemeire, a nyelvi viselkedésük udvariassági szerepű eszközeire figyelve: a megszólításaiknak, köszönéseiknek, levelük végén álló elköszönéseiknek, a levélírók saját önemlítéseinek a módjait és nyelvi eszközeit tekintem át. 2. Az adatok ismertetése előtt röviden szólok e civil szerveződés történetéről is. Az Ady Endre Diákkör hivatalos honlapja szerint: „Prágában már az első Csehszlovák Köztársaság idején tevékeny magyar kulturális élet folyt. A magyar diákok részére külön menza és kollégium működött. A diákok a Szent-György Körbe tömörültek. A II. világháború alatt és az azt követő évek során ez a szervezett élet lehetetlenné vált, szinte teljesen megszűnt. A nemzetiségi politika fokozatos változása az 1950-es években lassan lehetővé tette a magyar diákok csoportba szerveződését. Az eleinte szórványosan, később rendszeresen összejáró egyetemisták 1957-ben vették fel az Ady Endre Diákkör nevet, és azóta ez a kör folyamatosan működik. A klub létszáma mindig változott. A nyilvántartott tagok létszáma jelenleg mintegy kétszáz diák. Csehszlovákia szétválása súlyos érvágást jelentett az AED számára, mivel a Szlo
