Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
Szabómiháyl Gizella: A szlovákiai magyar nyelvtervezés kérdései. Standardizálás és kodifikálás
A szlovákiai magyar nyelvtervezés kérdései 29 ménynév, rövidítések) azonban nincs még társadalmi felhatalmazással bíró testület, intézmény sem. Egy-egy forma terjesztésében igen gyakran a sajtónak van meghatározó szerepe. S ez a tény nagymértékben befolyásolja a nyelvi tervezést. A sajtó és egyéb írott szövegek által egyrészt ugyanis olyan, nem tudatosan, nem kodifikációs céllal megalkotott vagy kiválasztott, hanem spontán fordítás vagy választás révén létrejött megnevezések is elterjednek, amelyeknek van Magyarországon funkcionális megfelelőjük, s az általános használatúvá vált sajátos szlovákiai elemet a kodifikáció során nem lehet figyelmen kívül hagyni. Másrészt az is előfordul, hogy a nyelvészek által a magyarországi nyelvhasználat figyelembe vételével. kodifikációs céllal kiválasztott elemet a beszélőközösség (vagy annak egy része) éppen a kiválasztott elem ismeretlen, „idegen” volta miatt elutasítja. Tehát az a paradox helyzet áll(hat) elő, hogy a beszélőközösség „nyelvtudatos” része az általa deklarált szelekciót (1. az „egységes magyar nyelv” eszméje) egyes konkrét esetekben elveti. Terjedelmi korlátok miatt a továbbiakban csak a helységnevek kodifikációs kérdéseivel foglalkozom. Amikor 1898-ban a magyar országgyűlés először alkotott törvényt a községek hivatalos nevéről, akkor azt azért tette, hogy egyértelművé tegye a helységneveket, és kiküszöbölje a többszörösen előforduló neveket. A törvényhozók akkor még nem tudhatták, hogy a következő század eseményei folytán a határon túlra került települések neve akár többször is meg fog majd változni, s ez ahhoz vezet, hogy több mint száz évvel az első standardizáció után egyes falvaknak több magyar névváltozata is használatban lesz. Vegyük példának a ma Kapušianske Kľačany nevű kelet-szlovákiai települést! A Sebők László-féle közhasználatú helységnévszótár (SbbŐk 1990: 44) első helyen a Magyarkelecsény alakot közli, majd pedig zárójelben a Nyarádkelecsény-t. A zárójelben - amint az a bevezetőben olvasható - a Magyarországhoz történt visszacsatolás után megállapított név szerepel, ugyanis a szóban forgó község 1943-ban jött létre Magyarkelecsény, Magyarmocsár és Ungnyarád összevonásával. A Magyar Nagylexikon ezért a Nyarádkelecsény címszó alatt tárgyalja a települést. Az 1999-ben a Madách Kiadónál megjelent, az irodalomjegyzékben a Sebők-féle helynévszótárt is feltüntető kiadvány (Czibulka 1999: 163) a Kapušianske Kľačany címszó mellett nem közöl magyar nevet, hanem a korábbi önálló településeknek a két világháború között megállapított szlovák nevéhez utalja az olvasót: Kľačany + Močiar + Ňarád. Mivel az 1991-es népszámláláskor ebben a községben a magyarok részaránya meghaladta a 20%-ot, a település szerepel az 1994. évi 191. számú törvény (az ún. táblatörvény) mellékleteként kiadott jegyzékben, s ott a Kelecsény névformával találkozunk. A szlovákiai magyar szövegekben nagyon ritkán a Nyarádkelecsény, gyakrabban a Kelecsény fordul elő. Leggyakoribb viszont a nyilván a szlovák Kapušianske Kľačany' motiválta, korábbról viszont nem adatolt, éppen ezért nem is kodifikált Kaposkelecsény forma. A huszadik század folyamán Szlovákiában kétszer állapítottak meg magyar nevet a legalább 20%-nyi magyar lakossággal rendelkező településeknek. Először az 1920-as években (bővebben 1. SzabŐmihály 1998: 136-137), majd pedig 1994-ben. Az utóbbi szabályozáskor számos esetben a két világháború között megállapított névhez tértek vissza, ez történt például Pozsonycsákány ~ Csákány (Čakany), Pozsonyeperjes ~ Eperjes (Jahodná), Dunajánosháza ~ Jánosháza (Janovce), Miglécnémeti ~ Migléc (Milhostj esetében/’ A példákból látható, hogy a csehszlovákiai névmegállapításkor rendszerint elhagyták a századfordulón meghatározott magyar hivatalos név megkülönböztető előtagját, s lényegében a szabályozás előtti nem hivatalos névhez tértek vissza. A múlt század során egyúttal korábban magyar
