Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
Török Tamás: Tipológiai vizsgálatok Ipoly mente helyneveinek körében
154 Török Tamás Hoffmann névszerkezeti elemzésének alapfogalma a névrész, azaz a helynév hangsorának minden olyan egysége, amely a denotátummal kapcsolatban valamilyen szemantikai jegyet kifejez (Hoffmann 1993: 43). A névrészek névelemekből állnak, amelyeket a névbe tartozó lexémák és a névalkotásban szerepet játszó toldalékmorfémák alkotnak (Hoffmann 1993:44). A funkcionális-szemantikai elemzéskor tulajdonképpen azonosítjuk azokat a névadási motívumokat, amelyek a név keletkezésekor szerepet játszottak (Hoffmann 1993: 43). A névrészeket jelentésük, illetve funkciójuk alapján kategorizáljuk. Ipoly menti névanyagom kizárólag egy- és kétrészes nevekből áll. Összesen 566 élő földrajzi névvel foglalkoztam. Ezek rendszerezésekor jöttem rá, hogy Hoffmann István állítása, miszerint ,.[a|z egyrészes nevek elemzése jóval több nehézséget okoz, mint a kétrészeseké” (Hoffmann 1993: 54), mennyire igaz. A kezdeti nehézségek után úgy döntöttem, hogy külön végzem el az egy- és kétrészes nevek funkcionális-szemantikai elemzését. Ebben eltértem a kiindulásul szolgáló elemzéstől, de számomra megnyugtató megoldást (ha egyáltalán megoldottam a problémát) csak ez hozott. Egyrészes nevek Megkönnyítené az egyrészes nevek kategorizálását, ha pusztán a funkciót vennénk figyelembe, vélekedik Hoffmann. Bonyolítja a helyzetet, ha kialakulásukat is át akarjuk tekinteni (Hoffmann 1993: 54). Véleményem szerint a keletkezéstörténeti mozzanatok számbavételét ne a funcionális-szemantikai elemzéskor végezzük, bár ez némely esetben befolyásolhatja a kategorizálást. Fennáll ugyanis a veszély, hogy ugyanabba a hibába esünk, ami a korábbi rendszerezéseket jellemezte, vagyis hogy az elemzési szintek keverednek egymással. Hoffmann igyekszik elkülöníteni a leíró és a történeti megközelítést, hogy ne keveredjenek a két módszer eljárásai, fogalmai (Hoffmann 1993: 27). Kutatási eredményeim alapján megkockáztatom a kijelentést, hogy az egyrészes név funkcióját csak elenyésző esetben befolyásolja az, hogy milyen úton jött létre (erre később hozok fel példákat). Az egyrészes nevek elsődleges funkciója a megnevezés. Ez azokra az egyrészes nevekre is érvényes, amelyek keletkezéstörténeti szempontból kétrészes nevekből jöttek létre. Pl.: A Hosszú/ílú'lő funkcionális-szemantikai szerkezete: 'olyan szántóterület (2), amelyik hoszszú (1)'. Ha ebből a kétrészes névből szerkezeti változás (ellipszis) útján egyrészes név (Hosszú) keletkezik, akkor az új név funkcionális szempontból megnevezi az adott területet. Igaz. teszi ezt úgy, hogy közben magában hordozza a terület tulajdonságára vonatkozó jelentést is. de ezt már csak másodlagosan. Célszerű ezért az egyrészes nevek esetében a megnevező funkció kategóriáját csoportokra bontani, s így a pusztán megnevező funkciójú nevektől elkülöníthetők az összetettebb jelentésszerkezetű nevek, amelyek tulajdonképpen megőrizték eredeti motivációjukat is. Nem új, a HOFFMANN-féle rendszerezéstől eltérő funkciók meghatározásáról van szó. Ugyanazok a kategóriák jelennek meg, mint a kétrészes neveknél, csak ezek már másodlagos funkciót jelölnek. Mert - ahogy azt már fentebb leírtam - az egyrészes nevek mindenekelőtt megnevezik az adott tereptárgyat. Ezek a „többletjelentések” természetesen a név keletkezésének idején fennálló állapotra vonatkoznak. A Sebes+víznél, Kertek+fölött, Szőló'k+megettt típusú neveket egyrészeseknek tekintem, mivel elvesztették a hely fajtájára utaló főtagot. Ezt a funkciót helyragok és névutók helyettesítik (vö. Hoffmann 1993: 79, 87-8).
