Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
Vörös Ottó: Néhány ritka tájszavunk szóföldrajzához
120 Vörös Ottó 4. Cseplészek: Kőhídgyarmaton egy dombos erdő neve. Alakja, a szóvégi többesjel helynévképző szerepe alapján a cseplész lexémára vezethető vissza. Ezt meg is erősíti az adatközlő, amikor megjegyzi, hogy „az errefelé cseplésznek ismert növényről kapta nevét”. Hogy pontosan mi lehet az, megmagyarázza az ÚMTSZ 1. 760. lapjának a közeli Kürtről származó cseplísz adata, amelynek botanikai neve erdei nádtippan (Calamagrostis arundinacea). A helynév valaha azt a tényt rögzítette, hogy a területen ez a növény tenyészett. 5. Dutkás: Garamsalló és Lontó területén is szőlőhegyek neve. Megfejtéséhez az ÚMTSZ 1. 1043. lapján találjuk a megoldást, ugyanis a nem túl távoli Martosról, Ebedről, Bemecebarátiból, Zsitvabesenyőről, Palástról, Nagyölvedről, Hugyagról, valamint Szécsény vidékéről adatolja a dutka szót 'búbos banka’ jelentésben. Azt pedig helynévvizsgálatokból tudjuk, hogy szőlőhegyeket a magyar nyelvterületen gyakran neveznek el madárnevek -s képzős alakjaival. 6. Gernyács: Kicsinden dombos szántó neve. Alakja a térkép szerint feltehetően hosszúkás. A gyűjtés során nem tudták értelmezni, de a tájszótár néhány adata elgondolkodtathat bennünket. Somogybán a gernyácsnak 'rozsé' a jelentése. Nádudvaron tűzrevaló forgács. Vas megyében agérnya. pernyák ’hosszúnyakú, sovány ember’. (ÚMTSZ 2. 637. 1.) Ezek a jelentések mind a vékonysággal, soványsággal vannak összefüggésben. Feltételezhetjük, hogy a Gernyács helynévben is ezt a jelentést kell keresnünk. 7. Gurgyal: Kisgyarmaton, Szálkán, Kőhídgyarmaton, Bényben szegények lakta falurész tulajdonneve. Hogy ezek az adatok egy hasonló jelentésű köznevet takarnak, azt az ÚMTSZ 2. 709. 1. szócikke megerősíti Esztergomra és Bényre hivatkozva: 1. zegzugos utcákból, ütöttkopott házakból álló faluvég; 2. Esztergomban még: szőlőhegynek széltől, fagytól védett alsó, völgyszerű része. Adataink az első jelentés érvényességét földrajzilag kiterjesztik. 8. Iglicés: Az adat Kisgyarmatró! származik. Az adatközlő szerint 1915-ig iglice tövissel benőtt terület volt. Azt nem részletezi, mi az az iglice. A tájszótár szerint ’vadon termő növényfaja’ (Ononis). A közeli Paláston kívül Sárközből és Szeged környékéről adatolják. Van még iglicebokor ’galagonya’ jelentésben, de a tövis kitétel ezt a jelentést nem valószínűsíti. Ugyanis arról is tudunk, hogy az iglice legelők gyomja főként, de az állatok csak akkor fanyalodnak rá, ha nem találnak mást. A név Kisgyarmaton is részben rétet jelöl. 9. Kókony: Kisgyarmaton a Kókony-oldal domboldalon fekvő erdő neve. Ilyen szerkezetű név első névrésze leggyakrabban a valamivel való ellátottságot fejezi ki. Ez legtöbbször növény vagy állat. Bizonytalan adataim miatt nem tekintem felvetésemet túlzottan megalapozottnak, de egy ötletet talán elindíthat. Az ÚMTSZ. 3. 431. 1. kókonya címszavának a Gyergyó vidékén ’kalácstésztából készített galamb formájú sütemény’, Szegeden pedig a ’tojás’ jelentést adják. Ha találnánk hozzá biztosabb támpontot, talán gondolhatnánk arra, hogy a név előtagja valamilyen madárfajta, talán galambféle madár. 10-11. Lúpa : lápa: Az első név Helembán lapos területet jelöl, az utóbbi Duna-lápa alakban Ipolyszakálloson kissé dombos szántót, inkább csak hullámos felületűt. Helynévtárainkban máshonnan is találunk adatokat. Az Ipoly mellékéről földrajzi köznévi jelentését nem találjuk a forrásokban. Viszont a tájszótár (3. 918. 1.) Nyitragerencsérről ’völgy, bemélyedés földeken’ jelentésben adatolja. A lápál pedig (3. 726-727.) hasonló jelentéssel az ugyancsak Nyitra vidéki Barslédecről, Bédről, a középpalóc vidékről, illetve Tornagörgőről rögzíti. Abban biztosak lehetünk, hogy valamilyen völgy jelentésű, de legalábbis a domborzatot megnevező földrajzi köznévről van szó mindkét esetben, de az adatok földrajzi elterjedése alapján egy régi szláv eredetű jövevényszót sejthetünk bennük.
