Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
Vörös Ottó: Néhány ritka tájszavunk szóföldrajzához
Néhány ritka tájszavunk szóföldrajzihoz 121 12. Láz(ak): Garamsalló anyagában egy lapos szántó neve. A gyűjtő megjegyzi, hogy szláv eredetű szó lehet, és a szlovák laz hegyi tanya, település' szót hozza példának. A név felbukkan még Lontón ugyancsak lapos szántót jelölve, és Láztanya egy lapos rét neveként Kéménden is van. Az ÚMTSZ 3. 746-747. lapján egyrészt az 'erdei kaszáló vagy legelő’, másrészt a 'fennsíkon levő erdei tisztás' jelentést adja meg. Adataink is ezekhez a jelentésekhez igazodnak. A sző a tájszótár szerint nyelvterületünkön eléggé elterjedt, de egyetlen adat sincs a tájszótárban a felvidékről. Ez pedig a szlovák /«z-ból való eredeztetést késégbe vonja a jelentésbeli eltérés miatt is. 13. lehen: Szálkáról van rá adatunk Belső-lelten, Felső-lelten alakban. Lapos szántót jelöl. A mellette fekvő területek neve: Gödör alja. Felső-fenék, Belső-félhold, Kakasülő. Az adattárban nem kapunk támpontot a megfejtéshez. A mellette levő területek nevét azért kerestem ki, mert azok arra utalnak, hogy mindegyik névben fontos szerepe van à térszínforma jelölésének. Ez adta az ötletet, hogy ez a névrészünk is a térszínformára utalhat. Az ÚMTSZ 3. 786. lapján találtam a léltettdék szócikkét, melynek adatait Tiszabercelen gyűjtötték, illetve a Szamosháti Szótárban is benne van. Jelentése: 'a fej hátulsó része’, azaz a kupa. Mivel testünk szinte minden részének megnevezéséből kölcsönzött a nyelvünk térszínforma megnevezéseket, miért ne lehetne ilyen a kupánk tájszói megfelelője? Az alakbeli eltérés pedig alaktani szempontokkal magyarázható. 14. Pécsikëk: Zalában egy dombos szántó neve. Közszói jelentését elvesztett kövületnek számít, névadási motivációjára nincs adatunk. Az UMTSZ 4. 581. lapján viszont megtaláljuk a 'bögöly' jelentésű pécsik, pőcsik szóalakokat. Az adatai mind a Tiszától keletről származnak. A bögölyről tudjuk, hogy az egyik leggyakrabban előforduló rovarnév a helynévrészekben. Bizonyára azért, mert a szántóvető ember számára fontos volt az igavonó állatait ért ártalom elhárítása. így ha indoklásunk csak részben lehet is meggyőző, ebben a zalabai névben a bögöly jelentésű pécsiket sejtjük. 15. porond : porongy: Bényben, Kicsinden. Garamkövesden fordul elő Porondfenék, Porongyos, Porongy névalakokban. Van, ahol lapos, füves területet, van, ahol a víz (néha a szél) által épített alakzat jellemezte földet, hordalékos területet jelöl. Van, ahol a Garam hordaléka. A szót az ÚMTSZ. is gazdagon adatolja (4. 564-565. 1.). Bár jelentésében vannak árnyalatnyi eltérések, mindenütt főként a víz hordalékát jelenti. Adataink a Garam vidékével gazdagítják a szó szóföldrajzát. Befejezésül elemzésemet hadd toldjam meg vizsgálatom egy „melléktermékével". Főként Leléd és Garamkövesd adattárában találkoztam azzal, hogy a megjelent szlovákság nyelvéből a magyar nyelvhasználók kezdenek kölcsönözni földrajzi közneveket. A két település névelemei között az alábbiakat találtam: bomvicskás ’borókával benőtt terület’, dolina ’völgy', ridlicska ’szik. hrdliéka ’gerlice’, cezjamu ’árkon túl’. sztarihunya ’öreg szérű’, uliszka ~ uHsz.kó (vö. szik. tthlisko) ’szénégető', osztávkák ’leállók'. Ezeket az adatokat itt nincs szándékomban minősíteni, de az itt jelen levő és nyelvtervezéssel foglalkozó szakembereknek figyelmébe ajánlom.
