Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
Vörös Ottó: Néhány ritka tájszavunk szóföldrajzához
NÉHÁNY RITKA TAJSZAVUNK SZÓFÖLDRAJZÁHOZ (Ipoly és Garam menti helynevek vizsgálata alapján) VÖRÖS OTTÓ Korábban több kisebb dolgozatban, a mostanihoz hasonló alkalmakra készített előadásomban foglalkoztam a helynévtárak anyagában fellelhető ritka, archaikus vagy éppen már kihalt köznevek, részben földrajzi köznevek vizsgálatával (tanárok, séd, ösztöríí stb.). Mai előadásomhoz a hely szelleméhez illően húsz Ipoly és Garam menti település helynévgyűjteményét néztem át, amely Jankus Gyula munkájaként jelent meg mint a Névtani Dolgozatok 79. és 132. füzete (Jankus 1988. 1994). A gazdag választékot kínáló nyelvi anyagból tizenöt szót vagy szórészt választottam ki vizsgálatom tárgyául. Ezek mindegyike eredetét tekintve köznév, de a gyűjtemény tanúsága szerint vagy már önálló megnevező funkcióval tulajdonnévként használatos, ennélfogva eredeti fogalmi jelentése elhomályosult, vagy funkciót jelölő névrészként még él a közszói jelentése, de az nagyon ritka tájszónak tekinthető az Új Magyar Tájszótár adatai szerint. A kiemelés során azt is figyelembe vettem, hogy a kiválasztott szavak mindegyike szerepeljen az Új Magyar Tájszótár szócikkei között, de adatolása ne az általam vizsgált településekről legyen. Munkám eredményét kétirányúnak látom. Adataim egyrészt kiegészítik az UMTSZ vonatkozó szócikkeit, másrészt a szótár értelmezéseit a helynévi adattárnak a denotátumra vonatkozó közléseivel kiegészítve következtetéseket tudunk megfogalmazni a névadás jelentésbeli motivációjára, illetve a már kövületté vált név vagy névrész múltjára vonatkozóan. A vizsgált szavakat betűrendben veszem sorra. 1. Boccos: Ipolyszakállos adattárában azt a magyarázatot találjuk rá, hogy ’bodzás terület’. Arról nincs tudomásunk, hogy a bodza bocca változata van-e a vidéken. Csupán a bocfa alakot írták le viszonylag közelről, Ipolyszalkáról és a Garam torkolatvidékéről. Az ÚMTSZ 1. 108. lapján viszont szerepel a bocca a Szilágyságból, az Ermellékről, Kárásztelekről, Sarmaságból. Selymesilosváról és Ziláltról adatolva. Mostantól biztosan állíthatjuk, hogy a Boccos helynév csak úgy keletkezhetett, ha az Ipoly mentén is élt a bocfa mellett vagy előtt a bocca alakváltozat is. 2. Csadar: Az adat lpolybélből való, 'utca az Alvégben’. Önmagában már nem értelmezhető kövületnek tekinthetnénk, ha tájszótárunk ugyanezt a hangalakot ’csavar, sodor’ jelentésben nem adatolná Ipolyságról (1. köt. 734. 1.). így bizonyára az utca nyomvonalának alakja lehetett a névadást motiváló tényező. 3. Csapó: így egyrészes névként Kiskeszin szőlővel beültetett domboldalt jelöl, de az adatközlő névmagyarázata szerint „ezt a földet használták lakások talajának kicsapásához”. Az ÚMTSZ 1. 755.1. szerint a Duna-Tisza közén csapóföldnek nevezték a házak tapasztására használt földet. Adatunk tehát kiterjeszti a csapó ~ csapóföld szócsalád szóföldrajzi körét.
