Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
Presinszky Károly: Nyelvjárástörténeti észrevételek Nagyhind és Kupuszina családnevei alapján
NYELVJÁRÁSTÖRTÉNETI ÉSZREVÉTELEK NAGYHIND ÉS KUPUSZINA CSALÁDNEVEI ALAPJÁN PRESINSZKY KÁROLY 1. Nagyhind és Kupuszina a magyar nyelvjárások rendszerében A magyar nyelvjárások atlasza kutatómunkálatai óta Nagyhind és Kupuszina nyelvjárása feltárult a dialektológiai szakirodalom számára. Az atlaszadatok tanúságaiból született rendszerezések e két nyelvjárásszigetet megegyező fonetikai sajátosságaik alapján egyedi hangtani típusként tárgyalják. Bhnkő Eoránd kiemeli, hogy a magyar nyelvterületnek csupán két pontja van, ahol a tiszta illabialitás jelenségére felfigyelhetünk. A labiopalatális (ö, ő, ü, ff) fonémák helyett azok illabiális párjaik (ë, é, i, tj használatosak Nagyhinden és Kupuszinán, bár a szerző megjegyzi, hogy a kupuszinai teljes, kizárólagos illabialitással szemben Nagyhinden e jelenség visszaszoruló, kopó jellegű (Bhnkő 1961: 407). Imre Samu is nyelvjárásszigetként említi a két település nyelvjárását, ugyanakkor a nagyhindi illabialitást pusztulófélben lévőnek minősíti (Imrk 1971: 369). A Magyar dialektológia pedig egyértelműen kimondja, hogy a labiális fonémák hiánya Nagyhinden eltűnt, csak nyomai lelhetők fel. Ezzel szemben megemlíti, hogy Kupuszinán még a közelmúltban is hiányoztak a labiális palatális magánhangzók (Kiss 2001: 330). A fenti rendszerezések mindegyikében közös, hogy a két nyelvjárás egyezéseire és különbségeire is felhívják a figyelmet, de újabb adatokat nem közölnek. 2. Változások a nagyhindi nyelvjárásban Újabb gyűjtéseken alapuló kutatások azt bizonyítják, hogy Nagyhind nem tekinthető nyelvjárásszigetnek, a labiopalatális magánhangzók hiánya ugyanis eltűnt, az adatok pedig éppen a labiális hangok túlsúlyáról árulkodnak (Sándor 2004: 36). Az illabilatás nyomait kutatva kimutattam, hogy A magyar nyelvjárások atlaszában az adatok 75%-a mutatott illabialitást, jelenleg ez 5,3%-ra csökkent. Hangsúlyos helyzetben maradt fenn 14 szóban az illabiális hanghelyettesítés. A kapott szavak mindegyike ritkán használt vagy archaikus, csak az idősebb generáció ismeri (Prhsins/.ky 2004: 50). A legfrissebb, 2001-es népszámlálási adatok tanúsága szerint Nagyhind lakossága erősen megfogyatkozott. A 350 nagyhindi lakosból 260 szlovák, 87 pedig magyar nemzetiségű, és 122 lakos anyanyelve magyar. Az összlakosság 2(),5%-a 20 év alatti, 36%-a 21 —40 év közötti, 23%-a 41-60 év közötti és 19%-a 60 év feletti. A fiatalabb nemzedék szlovák nemzetiségű és anyanyelvű. A faluban csak szlovák óvoda található. Iskola nincs. A nyelv(járás)vesztés, illetve nyelvcsere kutatása sok érdekességgel szolgálhat, mindenekelőtt azonban az illabialitás és a kupuszinai nyelvjárással való rokonság vár tisztázásra.
