Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
Presinszky Károly: Nyelvjárástörténeti észrevételek Nagyhind és Kupuszina családnevei alapján
Presinszky Károly 1 16 3. Változások a kupuszinai nyelvjárásban A két nyelvjárás egyezéseit kutatva Zelliger Erzsébet vizsgálta a kupuszinai tájszavak változásait, és 14 tájszót említett, amely még megegyezett a Nagyhinden gyűjtöttekkel (Zelliger 1988). Silling István Kupuszinai tájszótára (Silling 1992) főként adatmentés, a tájszavak azonban összevethetők az atlaszadatokkal. Kupuszina és Nagyhind nyelvjárási jellegzetességeinek összevetéséről további munkában is olvashatunk, (Csíkosné 2002: 9-10) a változás eszerint is Kupuszinán lassúbb. A legújabb változásvizsgálatok adatai szerint az illabialitás még máig is élő az említett településen. A fiatalok nyelvében is még gyakori, de a negyven évnél idősebbek nyelvében még teljes a labiopalatális magánhangzók hiánya (Silling 2004: 89). 4. Nyelvjárástörténet, településtörténet A belső migráció hozta létre Kupuszinát a XVIII. sz. közepén (1751-ben), amikor az ország több részéről települtek ide, az elnéptelenedett déli területekre lakosok. Az első fejezetben említett munkájában Ben KŐ Loránd leszögezi, hogy a kupuszinai telepesek Nagyhindről vagy annak közvetlen közeléből valók (Benkő 1961: 408). Ezt a nézetet a legújabb munkák is osztják (Kiss 2001: 319). Imre Samu is a közös eredet mellétéivel, amikor megállapítja, hogy a két nyelvjárás azonos anyanyelvjárásra vezethető vissza (Imre 1971: 369). A nyelvjárás-történeti kutatások szempontjából mindenképpen fontos tény, hogy a 18. századi népességmozgások hatással voltak a nyelvjárásszigetek kialakulására. 5. Történettudomány, névtan A népességmozgások történeti kutatásai az említetteken kívül azt is megállapították, hogy 1750-es években a kalocsai Sárközből is többen települtek át az újonnan létrehozott Kupuszinára (Bártii 1997). Korabeli nyelvi adatok híján a nevek vizsgálata szolgálhat értékes (nyelv)történeti adalékokkal. Balogh Lajos a családnevek vizsgálatával mutatott rá a kárpátaljai Nagydobrony palóc nyelvjárásokkal való rokonságára (Balogh 1991: 63-66). Silling István megvizsgálta a kalocsai Sárközhöz tartozó Bátya neveit, ugyanis jobbágyok szöktek onnan 1751-ben Kupuszinára. Kimutatta, hogy a vizsgált családnevek máig is élnek Kupuszinán (Silling 2004: 87). Az említettekből természetszerűen következik a kérdés, hogy Nagyhind és Kupuszina családnevei milyen hasonlóságot mutatnak. 6. Nagyhind és Kupuszina családnevei A rendelkezésre álló legrégebbi forrásokként a római katolikus egyházi anyakönyvek szolgáltak. Nagyhinden 1749-től vezetik, Kupuszinán pedig 1754-től találunk beírásokat. Jelen kutatás számára az 1700-as évek második fele a mérvadó, ezért az anyakönyvekből felgyűjtöttem minden családnevet a század végéig. Összesen 194 nagyhindi és 151 kupuszinai családnevet hasonlítottam össze. A nevek egybevetése során olyan családneveket kerestem, amelyek teljesen megegyeznek mindkét község anyakönyveiben. Az egyezést mutató nevek tekintetében megkülönböztettem a ritka, gyakori, illetve az azonos tőre visszavezethető családneveket.
