Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
Gyurgyik László: Miben segítheti a nemzetiségkutatás a szociolingvisztikát?
10 Gyitrgytk László „standard” társadalomtudományi vizsgálatok a probléma megfogalmazásával kezdődnek. Ebben a kezdeti szakaszban kerülünk szembe a vizsgálni kívánt problémával. Maradjunk a szociolingvisztika területén, tételezzük fel, hogy bizonyos nyelvhasználati szokásokat szeretnénk vizsgálni! A vizsgálat második lépéseként fogalmazzuk meg vizsgálati hipotéziseinket, melyek a vizsgálandó nyelvhasználati szokások és a vizsgálatba bevont különböző társadalmi tényezők közti ok-okozati összefüggésekre vonatkoznak! Például: mennyiben függnek össze bizonyos nyelvhasználati szokások, gyakorlatok a vizsgált népesség társadalmi szerkezetével, társadalmi vagy földrajzi mobilitásával, a többségi, vagy kisebbségi társadalomba történő egyéni vagy kollektív integrációjával, asszimilációjával, homogén-heterogén származásával, házasságával stb.? Nem kizártak olyan kérdésfelvetések sem, melyek első pillantásra még elvontabb társadalomtudományi jelenségekkel, mint a deprivációval, anómiával való összefüggésben kívánják vizsgálni az egyes nyelvhasználati szokásokat. Ezeknek a kérdésköröknek a vizsgálata már az elméleti megalapozás szintjén is szükségessé teszi a társadalomtudományok fogalmainak bizonyos szintű ismeretét, elméleti modelljeik alkalmazását. Vizsgálatunk harmadik lépésében operacionalizáljuk, azaz mérhető formában fogalmazzuk még elméleti hipotéziseinket. Engedjék meg, hogy példát erre vonatkozólag ne a nyelvtudomány területéről vegyek, hanem olyan területről, amely a nem nyelvészek számára is ismerős! Ha például az alkoholizmust makroszinten vizsgáljuk, akkor ezt a májzsugorodásban elhunyt betegek számával (illetve az ezen alapuló ún. Jelinek-képlettel) számszerűsítjük országos vagy regionális szinten, egyéni szinten pedig az alkoholfogyasztás mértékére kérdezhetünk rá. Operacionalizált formában kell megfogalmaznunk nemcsak azt, amit közvetlenül vizsgálunk, de az ennek hátterében meghúzódó, ezzel feltételezéseink szerint összefüggésben lévő társadalmi folyamatokat, jelenségeket is. Ezért tanulságos más kutatásokból ismerni, hogy mely konkrét változók segítségével mérhetjük megbízhatóbban s mely változók alkalmazásával kevésbé vizsgált jelenségeket. Általános tapasztalat, hogy a ténykérdések segítségével megbízhatóbb adatokat gyűjthetünk, mint a véleménykérdések segítségével. (Például az olvasási szokások mérésénél többet megtudunk a megkérdezettek olvasási szokásairól, ha azt tudakoljuk meg, hogy hány könyvet olvastak el évente, mintha arra lennének kíváncsiak, hogy szeretnek-e olvasni, s a kapott válaszokat egy skálán értékelnénk.) A következő, negyedik lépésben döntünk arról, hogy milyen módszerekkel fogjuk gyűjteni az adatokat. Az alkalmazott adatgyűjtési módszerek jelentős részét (kérdőív, interjú, megfigyelés) a szociolingvisztikai vizsgálatok is alkalmazzák. Ugyanakkor be kell látnunk, hogy nem szabad a módszereket fetisizálnunk. A vizsgálati módszerek eszközként szolgálnak ahhoz, hogy vizsgálatunk szempontjából számunkra a legmegfelelőbb adatokhoz hozzájussunk. Saját magunk is kreálhatunk módszereket (lásd: Disman 1993: 62). Másrészt azt is tekintetbe kell vennünk, hogy a vizsgáló, kutató vagy kérdezőbiztos személye maga is befolyásolhatja a vizsgálat eredményét (lásd Babbie 1995: 135). Az adatgyűjtés eredményességét jelentős mértékben befolyásolja az alkalmazott mintavétel. Az egyes mintavételi eljárások közül a reprezentatív mintavételi eljárások alapján végzett vizsgálatok jogosítanak fel bennünket arra, hogy azok eredményeit a minta alapját képező alapsokaságra, populációra vonatkoztassuk. Ha nem dolgozunk reprezentatív mintával, akkor a leglátványosabb összefüggések is csak a mintánkra vonatkozóan tekinthetők ér
