Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
Sándor Anna: A továbblépés lehetőségei a szlovákiai magyar nyelvjáráskutatásban
108 Sándor Aiwa az érintett nyelvközösség számára. Veszteséget jelent ott is, ahol az azonnyelvi standard javára szorul vissza. De összehasonlíthatatlanul nagyobb veszteséget jelent a nyelvközösség számára, ha a nyelvjárás helyét nem az azonnyelvi köznyelv, hanem egy másik nyelv, a mi esetünkben a szlovák, veszi át. Ez a jelenség a szlovákiai magyar kisebbség körében, a XXI. század elejére már szinte mindennapossá vált, s így jelenthet tájainkon a nyelvjárásvesztés egyben nyelvcserét is. A nyelvcsere azokban a csoportokban jelenthet egyben nyelvjárásvesztést is, melyekben a szlovák egynyelvűvé válás rohamos gyorsasággal, egy nemzedék alatt megy végbe. Az ilyen típusú nyelvcserefolyamat elsősorban azokra a mikroközösségekre jellemző, melyek nem részesültek anyanyelvi oktatásban, hiszen köztudott, hogy a köznyelv elsajátítása az anyanyelvi iskola által biztosított a leginkább. S azok az egyének, akik kisgyermekkorukban elsajátították a nyelvjárást, de később az iskola hatására nyelvcserén estek át, mivel a magyar nyelvnek csupán a nyelvjárási változatát ismerték, nyelvjárásuk „elfelejtésével” a magyar nyelvet is elvesztették. A peremvidékeken zajló nyelvi asszimiláció következtében egész közösségek és nyelvjárási rendszerek tűnnek el, s néhány év múlva ott már nem lesz kitől gyűjtenünk. Mindebből az következtethető ki, hogy legalább két feladatnak kell eleget tennünk: 1. gyűjtenünk kell a még gyűjthető! és 2. fel kell dolgoznunk publikálás céljából a még fel nem dolgozott, de összegyűjtött anyagot. Hogy ezt elvégezhessük, nagyon tudatosan és átgondoltan kell megosztani csekély erőinket! A következőkben arra a kérdésre keresem a választ, hogy a sok teendő közül, mi élvezzen elsőbbséget, mire helyezzük a fősúlyt, hiszen „A munka sok, az arató kevés.” Nyilvánvaló, hogy legfeljebb 3-4 feladatra összpontosítva tudunk viszonylag rövid idő alatt, néhány éven belül egy-egy konkrét eredményt felmutatni. Ha a közeljövő teendőit négy elvégzendő feladatkörre szűkítem le, ezek a következők lennének: I. A szlovákiai magyar nyelvjárási olvasókönyv elkészítése II. A Zoboralji tájszótár összeállítása a közelmúltban elhunyt Sima Ferenc tájszóhagyatéka alapján III. Nyelvjárási monográfiák készítése IV. Állandó és folytonos feladatként határoznám meg az alkalmazott dialektológián belül a nyelvi variabilitásnak az anyanyelvi oktatásban és a médiákban való erőteljesebb megjelenését. A következőkben az imént felvázolt négy feladatkör teendőit szeretném részletesebben ismertetni. I. A Szlovákiai magyar nyelvjárási olvasókönyv az utóbbi 20-25 év folyamán összegyűlt, magnetofonszalagra rögzített, s részben már lejegyzett nyelvjárási szövegeket tartalmazná. A szövegek nyelvi értékmentő szerepükön túl a későbbiek folyamán is sok szempontból tanulmányozhatók lennének, hiszen nemcsak a hang- és alaktani, hanem lexikológiai, szemantikai, mondattani, szövegtani, sőt kommunikációelméleti, valamint szocio- és pszicholingvisztikai jellegű kérdésekre is választ adhatnának. S akkor még nem említettem a néprajzi, a hely- és művelődéstörténeti, gazdaságtörténeti és egyéb vonatkozású jelentőségét!
