Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
Sándor Anna: A továbblépés lehetőségei a szlovákiai magyar nyelvjáráskutatásban
A továbblépés lehetőségei a szlovákiai magyar nyelvjáráskutatásban 109 A tervezett kiadvány „beszélő” nyelvjárási olvasókönyv lenne, ugyanis a szöveggyűjteményt egy CD egészítené ki, melyen a lejegyzett szöveg hallható is lenne. A nyelvjárási olvasókönyvben az Imre Samu-féle nyelvjárási osztályozás szerint az egyes nyelvjárástípusokat több település nyelvjárása képviselné, melyek számát az adott nyelvjárástípus belső tagolódása és területi kiterjedése határozná meg. Előzetes elképzeléseink szerint mintegy hatvan helyi nyelvjárás szövege „szólalna meg” benne. Az egyes nyelvjárástípusokat a következő szerkezeti felépítésben mutatnánk be: I. A kistérség általános jellemzése 1. Földrajzi fekvése - térképen szemléltetve 2. A kistérség rövid története 3. Néprajzi jellegzetességei 4. Társadalmi, gazdasági és etnikai jellemzői II. A nyelvjárástípus rövid jellemzése 1. Hangtani sajátságok 2. Alak- és mondattani sajátságok 3. Szókészlettani sajátságok (néhány valódi tájszót képpel szemléltetve) III. A nyelvjárástípust képviselő településnek és nyelvjárásának ismertetése 1. A település nevének etimológiája 2. Rövid helytörténeti ismertetése 3. Az adott nyelvjárással kapcsolatos bibliográfia 4. Nyelvjárási szöveg Szemléltetésként következzék itt most Nagyhindnek és nyelvjárási szövegrészletének bemutatása Presinszky Károly összeállításában! Nagyimul 1. A település nevének etimológiája A Nagyimul név etimológiai lag azonos a Győr-Sopron megyei Himocl helynévvel, amely puszta személynévből keletkezett magyar névadással (FNESz 1/189). 2. Rövid helytörténeti ismertetése Nagyliiiul (szlov. Veľké Chyndice) a Nyitra vidék északkeleti peremén, Verebélytől 5 km-rc északnyugatra, a Zsitva folyó jobb partján fekszik. Közigazgatásilag a történelmi Nyitra vármegyéhez tartozott, a közelében folyó Dervence patak túloldala azonban már Hont vármegye volt. Az első írásos említése 1234-ből való, amikor II. András király oklevelében a közeli garamszentbenedeki kolostorhoz tartozó Szclepcsény földjeinek határaként tünteti fel a falut. Hynul alakban (Györffy 1966: 476). 1268-ban IV. Béla király a gímcsi Forgáchoknak ajándékozza a falut és vele együtt az egykori Harsány nevű települést is. Ez a falu ma már nem létezik, csupán Nagyhind 1892-es kataszteri térképe utal valamikori létezésére. Egy 1274-ből származó okirat Harsány lakosait, akik királyi halászok és hálószövők voltak, a szomszédos Nagyhindre (Hymod) költözteti. Mezőgazdaság és a halászat jellemezte tehát Nagyhind ősi la-
