Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
Kolláth Anna: Néhány gondolat egy Lendva vidéki tájszótár kapcsán
Néhány gondolat egy Leadva vidéki tájszótár kapcsán 101 Mivel célunk az, hogy kielégítő és (majdnem) tökéletes lexikográfiai szereltségű tájszótár keletkezzék, e munkafázist kiemelten kell kezelnünk. A nyelvjárási szóalak és a jelentés, adott esetben a stílusérték társadalmi érvényének jelölése mind strukturális nyelvészeti, mind pedig változásvizsgálati szempontból egyaránt fontos feladat. Ehhez az adott kisközösségek nyelvhasználatának széles körű (a lehető legtöbb adatközlő bevonásával végzett) felmérésére van szükség: a háttérkutatás legfontosabb mozzanata egy kérdőfüzet elkészítése az adott tájszók alapján, hogy megnyugtatóan megállapítható legyen az általános használatúság (esetleg a stílusérték), hogy elkülöníthető legyen neologizmus az archaizmustól, s amennyire lehet, ez utóbbi kategóriát még pontosítani, árnyalni szükséges (kihalt, visszaszorult, visszaszorulóban lévő szavak: Bokor 1995). Az általános használatúságot (ez a réteg jelentené a nyelvjárási normát?) jelöletlenséggel jelenítenénk meg a szócikkben. 4.5. A szócikkek elkészítése (címszó, a tájszó típusa, a nyelvjárási szóalak fonetikus írásmódban, a szó társadalmi érvénye, szófaja, a jelentés(ek), a stílusérték, példamondat(ok), nyelvi-nyelvhasználati megjegyzés(ek), néprajzi-művelődéstörténeti leírás, utalás(ok). A címszó alaki és jelentésbeli tájszók esetében a nyelvjárási szó köznyelvi megfelelője, valódi tájszók esetében pedig a köznyelviesített változatuk lesz. Itt azonnal hangsúlyozni szeretném a Szómutató fontosságát a visszakeresés érdekében (nem biztos pl., hogy a valódi tájszók köznyelvi megfelelőjét minden (nyelvész vagy laikus) érdeklődő-olvasó-kutató ismeri). A nyelvtani információk közül csak a kivételes (erősen archaizálódott) változatot akarjuk közölni (pl. a liázainutk, tikaimak típusú több birtokra utaló birtokos személyjeles főnévi szóalakokat, az imája, kéméje formájú, kiegészüléses feltételes módú, s a javissa, füssön he megoldású, affrikáció helyett spirantizációs felszólító módú igealakokat), hiszen a köznyelvtől való hangtani, morfonológiai szabályokhoz kötött eltérések a nyelvjárás rövid leírásában kapnának helyet. Az alábbi három szócikk-torzót csupán ízelítőül szánom. A kérdőjelek a már érintett, megoldásra, egyértelműsítésre váró problémákat jelölik. vágottzsír'1 Vt vágod:,sir I fn A disznó abált. ledarált, sózott (húsos) szalonnájából készített zsírfajta??, zsíros bödönbcn (véndelyben) tárolják, hűvös helyen. Különösen kenyérre kenve fogyasztják, de kifőtt tészta ízesítésére is használják. A vindölöshus vagy a házikóbiís: az ilyen zsírban tárolva a legízletesebb, s ezektől a - is sokkal finomabb lesz. I..... borza"' Vn I 1. mn j, j ?? Laza, könnyen omló, porhanyós <föld, kenyér, tészta, süteményül 2. Va??? fn t ??? Börze. ??? I bolnisko Vn?? Vn [szlmbolniško] ?? Vn szln[bolni.ško] ?? bolniskn I fn Betegszabadság.I ... 4.6. A szótár többi fejezetének megírása (ez természetesen a szócikkek írásával párhuzamosan is történhet). 4.7. A Szómutató elkészítése, a válogatott bibliográfia összeállítása.
