Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)

Kolláth Anna: Néhány gondolat egy Lendva vidéki tájszótár kapcsán

100 KollcUh Anna vi kölcsönszókra. vagy a studéroz, frizéroz típusú igékre. Hogy ezek részei a vernakuláris nyelvjárási) változatnak is, bizonyítja az a tény, hogy következetesen érvényesülnek raj­­tuk/bennük a szabályos hangmegfelelések.“ A szókészleti kontaktusjelenségek közül azok a tájszók. amelyeket a nyelvjárási beszélők (is) használnak. Ez a szemlélet több problémát is felvet. Kell-e jelölnünk, s ha igen, hogyan jelöljük a legújabb kori „kényszerkölcsönzés” té­nyét? Milyen típusú lesz a kölcsönszó a tájszók rendszerében ? A namaz, pl. valódi tulajdon­képpeni (a köznyelvben nem ismert fogalom a köznyelvben nem használatos lexémával fe­jeződik ki), az emsu. a guzsva, a hrenovka, a lucska, a májra, a nafta, az oszebna, a prikoli­­ca valódi névbeli (a köznyelvben is ismert fogalom a köznyelvben ismeretlen lexémában re­alizálódik) - a szlovénnal összevetve alaki módosulás nélkül, a bolnisko valódi névbeli, a garancio/garanció pl. „csak” alaki, de e két utóbbi típusban már alaki módosulás is történt. Konkrétan: mi legyen a címszó: a bolnisko (azaz a szlovén köznyelviesített változat) vagy a bolnisku (a közvetlen kölcsönszó jövevénnyé vált változata), ugyanis csak ez utóbbi hasz­nálatos a muravidéki magyarban. Új tájszó-kategóriát kell-e alkotnunk? Vagy: ezek a sza­vak a bizonyítékai annak, hogy nem választható szét (teljesen) a muravidéki nyelvhaszná­latban a nyelvjárás és a kontaktusváltozat, hanem a kontaktusváltozat különböző megvaló­sulásairól beszélhetünk: hol nyelvjárásiasabb, hol kontaktusosabb a konkrét nyelvhasználat, mindig az illető független változók vonzásának és választásának a szorításában. Vagy a kon­taktusnyelvjárás az alapréteg, s a nyelvjárás kontaktusosságának foka változik a független változók függvényében? Bármelyik oldalról kapjuk is meg a választ, úgy gondolom, hogy a Lendva vidéki tájszótára szókészletbeli kontaktusjelenségek nélkül nem a nyelvi valóságot, hanem annak erősen stilizált, égi mását tükrözné. 4.3. A lexikai egységek válogatása, rendszerezése (tájszók, tájszótípusok, frazeologiz­­musok). A szójegyzéket tanulmányozva talán ez tűnik a legnehezebb, s az egyik legidőigényesebb feladatnak. Viszonyítási alapunk - a helyi (kodifikált) standard hiányában - a magyarországi köznyelv, tehát - az ÚMTsz. gyakorlatával összhangban - egy szűkebb vagy eltérő hatósugarú és igencsak sajátságos nyelvet vetünk egybe egy szélesebb spektru­mú nyelvvel, illetve nyelvváltozatokkal, ebben rejlik a tájszótár kontrasztivitása. Az adato­lás és a minősítés azonban mindig egy általános nyelvi szabályrendszerhez viszonyítva tör­ténik. Az azonosságok és eltérések rögzítésével pedig (az alaki tájszók esetében a jelentés­rovat elhagyásával, jelentésbeli tájszók esetében a köznyelvi jelentés hiányával, zéró köz­nyelvi szófajjal stb.) egyben nemcsak az adott nyelvjárásról, hanem magáról a köznyelvről is tudósít. A mérce a Értelmező kéziszótár második, új kiadása. A tájszavak besorolásában a Magyar dialektológia (2001) kategóriáit alkalmaznánk: 1.valódi tájszó: a) tulajdonképpe­ni, b) névbeli. 2. jelentésbeli tájszó, 3. alaki tájszó, 4. alaki és jelentésbeli tájszó (Hegedűs 2001). A frazeologizmusokat az adott címszóról speciális információt adó elemként közöl­nénk az illető szócikk Megjegyzés rovatában. A már meglévő szójegyzék címszavai eléggé megrostálódnak a munkában. Az előzetes áttekintés után úgy tűnik, a szavak 30-35%-a nem tájsző, hanem köznyelvi lexémák ejtés­beli eltérései. 4.4. Az adatok ellenőrzése (kérdőfüzetes megjelenítés, új adatközlők bevonása, megkér­dezése egyrészt az adatok ellenőrzése végett, másrészt a tájszók társadalmi érvényének meg­állapításához).

Next

/
Oldalképek
Tartalom