Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)
IV. A nemzeti reálpolitika hullámvölgyekkel teli útjain
hogy a nemzetgyűlés plénuma elé kerülő, és 1926. június 26-án a szükséges háromötödös többséggel el is fogadott Lex Dérer számos tekintetben eltért a magyar politikus elképzeléseitől. Leginkább abban, hogy továbbra is a hatóságok jóindulatától tette függővé az állampolgárság kérdésének rendezését, ami pedig azt eredményezte, hogy még az 1930-as években is ezrekre rúgott azok száma, akiknek rendezetlen volt az állampolgárságuk. Szent-lvány a törvényről szóló szavazás előtt elmondott beszédében maga is jelezte, hogy elégedetlen, hiszen a törvényjavaslat nem volt teljesen összhangban a magyarság igényeivel. Ezt az elégedetlenséget fejezte ki az MNP és a vele együtt szavazó német képviselők általa felolvasott deklarációja is, amely egyebek között azt is leszögezte, hogy „ez a javaslat a jogfosztottak nagyobbik felének adja meg a reparációt, s mi ünnepélyesen kijelentjük, hogy teljesen szabad kezet tartunk fenn a teljes és álláspontunknak megfelelő megoldás kiküzdésére, s erre minden rendelkezésünkre álló törvényes eszközt fel fogunk használni. [...] Világosan és félreérthetetlenül kijelentjük, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot az állampolgárság kérdésében, a magyar nemzeti kisebbség jogos követelésének az érvényesüléséhez, csak kiindulási alapnak tekintjük s azt csak ezen álláspontunk leszögezése mellett szavazzuk meg, úgy azonban, hogy az ellenünk beállított szakaszok ellen foglalunk állást. Meg fogjuk találni a módot arra, hogy ennek a törvényjavaslatnak erélyes tiltakozásunk ellenére beerőszakolt pontjait megváltoztassuk.”173 Noha a Magyar Nemzeti Párton belül jól látták az elfogadott törvény gyengéit, a sajtóban nagy sikerként kommentálták azt, s eközben nem szűkölködtek a pártvezér érdemeinek a kihangsúlyozásában. Törköly József rimaszombati szenátor - aki szerint Szent-lvány a magyar kisebbségi politikát „a politikai művészet magaslatára emelte” - a Prágai Magyar Hírlapba írt vezércikkében Szent-lvány nagy tetteként, „hetek éjt nappá tevő munkájának” olyan eredményeként jellemezte az elfogadott törvényt, amelyért a pártvezér az egész nemzet háláját kiérdemelte.174 Törköly írása egybeesett az MNP befolyása alatt álló sajtónak azzal a törekvésével, hogy a bejei politikust már nem csupán a Magyar Nemzeti Párt, hanem az egész magyarság politikai vezetőjeként állítsa be. Sőt ezt maga Szent-lvány is így képzelhette, hiszen az MNP elnökségének 1926 nyarán rögzített elképzeléseibe az is bekerült, hogy a keresztényszocialistákkal való szorosabb pártközi együttműködés kívánatos módja az lenne, ha Szüllő Géza elsősorban a szlovenszkói magyarság diplomáciai képviseletét látná el, a szlovenszkói magyar belpolitikai irányítás viszont Szent-lvány feladata lenne.175 Ami persze, ismerve Szüllő határozott politikai jellemét, hiú ábránd volt. Egy azonban bizonyos, Szent-lvány rendkívül tudatosan próbálkozott azzal, hogy a felvidéki magyarság politikai vezérének szerepébe helyezkedjen, s eközben kihasználja azt a lélektani előnyt, amelyet számára az 1925-ös parlamenti választások eredményei jelentettek. Politikai stratégiájának fontos eleme volt az, hogy minden társadalmi rétegnek megpróbált adni valamit: a vámtörvény a falusi magyar lakosság körében talált kedvező 75
