Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)
IV. A nemzeti reálpolitika hullámvölgyekkel teli útjain
visszhangra (egy csehszlovák belügyi jelentés szerint - amelyet persze nem kell készpénznek venni - a törvény elfogadását követő' hetekben csak a Csallóközben mintegy ezer, korábban az OKP-ra szavazó földműves állt át az MNP táborába176), a kongrua megszavazása a papság elégedettségét váltotta ki, míg az állampolgársági törvény elsősorban a városi lakosság számára volt fontos. Politikai ellenfelei mindezt saját pozícióik elleni támadásként értelmezték. Csehszlovákia Kommunista Pártjának magyar funkcionáriusai, akik a magyar munkások szavazataiért folytatott harc kapcsán láttak vetélytársat az MNP-ben, a nemzeti demagógia fegyverével támadtak Szent-Iványra: Gáti József kárpátaljai kommunista képviselő a parlamentben elmondott beszédében Szent-lvány politikáját lényegében a magyarság elárulásának nevezte, az állampolgársági törvény cseh pártok általi támogatását pedig az azért kapott harminc ezüstpénznek.177 De a Német Nemzeti Párt képviselője, Ernst Schollich is úgy vélte, hogy a törvény lényegében ajándék Szent-lványnak a prágai kormányzattól a magyar politikus kormánytámogató magatartásáért.178 A leghangosabb persze az OKP sajtója volt, hiszen Szüllőék saját választói bázisukat látták veszélyeztetve, s azonnal heves ellenkampányt indítottak, megpróbálva bagatellizálni az MNP eredményeit. Sorrendben az első „feddő szó” az akkor már kényszerűen Magyarországra áttelepült volt OKP-vezetőtől, Körmendy-Ékes Lajostól érkezett, aki a Budapesti Hírlapban Szentlvány felelőssége címmel közölt egy hosszabb írást.179 A végig higgadt hangú cikkben Körmendy-Ékes ugyan nem takarékoskodott a Szent-lvány jelentőségét hangsúlyozó szavakkal, ám egyben kritikát is megfogalmazott vele szemben: azt állítva, hogy a bejei politikus a Magyar Nemzeti Párt megalakításával és a Német Agrárpárttal való szövetségével lényegében „likvidálta” az addigi magyar ellenzéki politikát. Majd kemény szavakkal támad Szent-lvány „liberalizmusára” is, azt állítva, hogy „aki ma Szlovenszkón liberális elvek és jelszavak kedvéért a keresztény gondolatot gyengíti, az - akarva, nem akarva - a cseh imperialista törekvéseket támogatja.” Szent-lvány a Nemzeti Újságban válaszolt Körmendy írására, amely írásban „jóhiszemű tévedésének nevezi Körmendy sorait, aki a „programot vagy mondjuk célkitűzéseket összetéveszti a politikai gyakorlat útjaival”.180 Az én céljaim - hangsúlyozza Szent-lvány - ugyanis továbbra is változatlanok, s csak az utak, amelyeken ehhez el akarok jutni, mások, mint amit Körmendy követni szándékozik. Körmendy írását azonban újabb és újabb támadások követték, amelyekből jelentős szerepet vállalt a Kassai Újság, amelynek kampányát az OKP egyik erős embere, a „liberális nemzeti pártot” zsigerből gyűlölő Fleischmann Gyula kassai keresztényszocialista politikus irányította. A Kassai Újság szerint az állampolgársági törvény hatása inkább negatív volt, a vámtörvény károkat okozott Magyarországnak, Szent-lvány pedig beállt azon „materialista” politikusok közé, akik az anyagi érdekeket az eszmék elé helyezik.181 Eközben a magyarországi sajtó egy része is Szent-lvány ellen próbálta hangolni a közvéleményt, s azt terjesztette, hogy a gömöri politikus számára a cseh pártokkal való együttműködés 76
