Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)

IV. A nemzeti reálpolitika hullámvölgyekkel teli útjain

hosszú távon nem látja fenntarthatónak az addigi merev ellenzéki magatartást. Mint egyik dolgozatában Szarka László írja róla, ő már 1922-ben olyan kisebbségi magatartás modelljét vázolta fel, megteremtve ezzel a kormányzattal való együttműködés alapját, amelyben a nemzethez való hűség mellett az állam iránti alkotmányos lojalitás is helyet kapott volna.155 Majd 1923-ban, ezt a gondolatát tovább fűzve, a községi választások előtt közétett s nagy visszhangot kiváltó nyílt levelében a merev sérelmi politika elvetését szorgalmazta.156 Ekkor azonban egy ilyen irányváltáshoz még nem voltak adottak a feltételek.

Egy tornaijai Fogathajtó versenyen 1928-ban. Mögötte Punka János segédhajtó

1924-1925-re azonban már e tekintetben is megváltozott a helyzet. S nem csupán azért, mert Budapest és Prága, illetve a cseh-szlovák többség és a magyar kisebbség közötti feszültség, ha lassan is, de mégis csak oldódni látszott. Hanem azért is, mert Csehszlovákia kül- és belpolitikai helyzete megszilárdult, ami még az eddig az üj államot elutasító magyar lakosság szemében is egyre elfogadottabbá tette a fiatal országot. Csakhogy a magyarok azt is érzékelték, hogy a gazdasági és szociális növekedésből ők maguk nem nagyon profitálnak: ipar Dél-Szlovákiában alig volt, a földreformból a magyar földműveseket jórészt kihagyták, s közben szlovák és morva telepeseket ültettek be közéjük, sőt mi több, a magyar ember a közhivatalokból is egyre inkább kiszorulni látszott. S bár gazdasági és közéleti pozícióik elvesztéséért a szlovákiai magyarok elsősorban Prága nemzetiségi politikáját hibáztatták, de mind gyakrabban merült fel a két ellenzéki magyar párt felelőssége is, akik a bírálók szerint a sérelmek számontartásán kívül mást nem nagyon tettek. Ráadásul a Csomor-féle kormánybarát magyar földművespárt megjelenése azt a veszélyt rejtette

68