Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)
III. A szlovenszkói magyar politika élvonalában
kapcsolatban: „Mi, akik akaratunk ellenére, erőszakkal soroztattunk be a csehszlovák államba, csak természetes, hogy ezeréves hazánk feldarabolását jajszóval kísértük, annak nem örülünk, de hát azért vagyunk emberek, hogy komolysággal és erkölcsi erővel el tudjuk viselni sorsunkat annál is inkább, mert bízunk benne, hogy jogainkat mindenütt ki fogjuk vívni, hiszen a sovén politika mirajtunk bosszulta meg magát.”97 Az ülés további részében a jesenskývel folytatott korábbi vitára visszatérve több fontos határozati javaslatot is beterjesztett. így arról, hogy a bizottságot a megye nemzetiségi arányai alapján új, magyar tagokkal egészítsék ki, hogy a bizottság munkájában a magyar nyelv teljes egyenrangúságot élvezzen a szlovákkal, s hogy azok a megyei tisztviselők, akik nem beszélik a magyart, kötelezve legyenek annak elsajátítására. A bizottság csehszlovák többsége azonban e javaslatait elutasította, miközben arra hivatkozott, hogy már készül az állam új alkotmánya, és az ilyen problémákat az fogja megoldani. Ez azonban ismét csak ködösítés volt, a problémák megoldása helyett. Szent-lvány József 1920 tavaszáig volt tagja a megyei közigazgatási bizottságnak, amikor is nemzetgyűlési képviselővé választása miatt erről a tisztségéről - összeférhetetlenség miatt - le kellett mondania. III. 2. A pártalapító 1919 nyaráig a csehszlovák állam által megszállt Dél-Szlovákiában szervezett politikai erőként csupán a szociáldemokrácia működött, igaz, az is leginkább csak a magyar nyelvterület peremén elhelyezkedő két „nagyvárosban”, Pozsonyban és Kassán. A baloldali eszmékkel nem rokonszenvező magyarok - s vidéken kétségkívül ők voltak többségben - érdekképviseletét viszont újonnan kellett megszervezni, amely igénynek erőteljes hangsúlyt adott, hogy 1919 őszétől egyre több szó esett a csehszlovákiai parlamenti választások megszervezéséről. A parlamentarizmus felé vezető út azonban meglehetősen rögösnek tűnt, hiszen a magyarok által lakott térségekben 1920 elejéig fenntartották a katonai diktatúrát, amelynek intézkedései a politikai szervezkedést is megnehezítették. A pártszervezés terén azok a keresztényszocialista színezetű szerveződések jártak elöl, amelyek az 1907-ben alapított Országos Keresztényszocialista Párt (OKP) volt helyi vezetői körül, illetve a Giesswein Sándor-féle elképzelések szerint, a szociális reformtörekvéseket előtérbe állítva, a keresztény munkásegyesületek és szakszervezetek bázisaira építve kezdték meg tevékenységüket.98 A keresztényszocialista szervezkedés központjai ennélfogva az olyan többnyelvű (magyar, német, szlovák) és egyben jelentős ipari munkásságé városok voltak, mint Pozsony, Nyitra, Kassa. így a sorra alakuló keresztényszocialista klubok nem etnikai alapon, hanem az ún. őslakos-koncepció alapján határozták meg magukat: a felvidéki magyar, szlovák és német elem összefogását hirdették a „betolakodó ateista” csehekkel szemben. Erre a szervezkedésre épülve tartották meg 1920. március 23-án az Országos Keresztényszocialista Párt alakuló kongresszusát, amelyen az 45
