Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)
III. A szlovenszkói magyar politika élvonalában
akarta hatalmát megosztani a nemzeti kisebbségekkel, de a megyék és a járások szintjén maga is szükségesnek látta őket bevonni a közigazgatásba. így amikor 1919 nyarán a prágai kormány által Szlovákia élére állított teljhatalmú miniszter által kinevezett zsupánok, akik lényegében a korábbi kormánybiztosi, fó'ispáni és alispáni jogosítványok összességét bírták, a feloszlatott vármegyei törvényhatósági bizottságok helyett új közigazgatási bizottságokat hívtak össze, azokba - bár nem túl nagy számban - a helyi magyar közélet néhány prominens tagját is meghívták.89 Gömör és Kishont vármegye magyarok által lakott déli részét 1919 januárjának második hetében foglalta el a csehszlovák légiók 32. lövészezrede. Az Itáliából hazahozott egységek január 12-én vonultak be a megyeközpontba, Rimaszombatba, egy nappal később pedig Tornaiját is birtokukba vették. A Párizsban kijelölt ún. első demarkációs vonal azonban ekkor még a mai államhatártól északabbra, közvetlenül a két említett település déli határán húzódott: már a magyar nyelvterület belsejében, de még mindig magyar közigazgatás alatt hagyva a megye magyarok által lakott településeinek döntő többségét. Ezzel párhuzamosan a vármegye tisztikara, Reményik Aladár kormánybiztossal az élen Rimaszombatból Putnokra települt át, a megye Vavro Šrobár teljhatalmú miniszter által kinevezett első csehszlovák ispánja, Sámuel Daxner pedig a magyar lakosságú Rimaszombat helyett a szlovák népességű Tiszolcon rendezte be első székhelyét. így az első időkben Gömör magyar részén egyfajta kettős hatalom érvényesült, a megyei intézmények mind a tiszolci, mind a putnoki utasításokat nyugtázták, jelentéseiket mindkét helyre megküldték, miközben a személyi állományuk megújítására csak fokozatosan került sor.90 Politikai szempontból Gömörnek az a része, ahol a Szent-lványak birtokai is elterültek, a magyar-csehszlovák határszél legnyugtalanabb és legváltozóbb térségei közé tartozott. Az első demarkációs vonal időszakában a bejei Szent-Ivány-kastély ugyan már annak csehszlovák oldalára esett, de magát a birtokot az valósággal kettévágta. Mivel a tanácsköztársaság kikiáltását Prága a csehszlovák állam határainak további kiterjesztésére akarta felhasználni, április 27-én a csehszlovák hadsereg megtámadta Magyarországot, mely során Gömör déli része is megszállás alá került. A május 30-án ellentámadásba induló Vörös Hadsereg azonban gyorsan visszafoglalta a régiót, s Rimaszombat és Tornaija már másnap, május 31-én ismét Budapest ellenőrzése alá került. A budapesti tanácskormány azonban a békekonferencia június 13-i jegyzékét követően a felvidéki hadjáratban visszafoglalt területek kiürítését határozta el, amelyre június végéig teljes mértékben sor is került. S mivel a Clemenceau-jegyzékben megjelölt új határvonal nem teljesen fedte a már említett első demarkációs vonalat, Gömör térségében ez azt jelentette, hogy további magyar települések és a Szent-lvány család gömöri birtokai is - immár véglegesen - csehszlovák megszállás alá kerültek. Az államhatárok és a hatalmi helyzet képlékenysége Szent-lvány Józsefet is rugalmasságra intette, így 1919 első felében egyszerre próbált két ország politikusa lenni. Miközben ugyanis az Országos Földmíves Párt egyik vezetőjeként továbbra is részt vett a ma42
