Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)

VIII. A kíváncsi gazda. Szent-Ivány szakirodalmi és szépírói munkássága, szerkesztői vállalkozásai

zően már több területen is a csehszlovákiai magyarság két világháború közötti történetének emblematikus alakjává tudott válni.

Szent-lvány József jelenlegi ismereteink szerint későn, ötvenedik életéve felé közeledve kezdett a (szép)irodalommal tevékenyen foglalkozni, amiben bizonnyal szerepet játszott Móricz Zsigmonddal való szoros kapcsolata, de irodalomeszménye is rokonságban volt az író törekvéseivel. (Bár az Elveszett kor egy darabja... című történelmi anekdotájának bevezető jegyzete arra utal, hogy Szent-Iványban már egészen fiatalon, húszéves kora táján is élhettek bizonyos írói ambíciók.524) így mi sem természetesebb, ha tudtunkkal első, Sambucus álnéven írt novelláját is Móricznak küldte el 1929-ben. (Móricznak egyelőre csak az 1929. április 15-én kelt válaszát ismerjük, melyben nem nevezi meg konkrétan a szóban forgó opust, így egyelőre nem tudni, melyik műről is van szó tulajdonképpen.) Mindenesetre Móricz egyenesen „Madáchhoz hasonló kvalitásokat” fedezett fel Sambucus jelentkezésében, olyan „filozof elmét”, akinek „átfogó s folyton összefoglaló gondolatai s érzéshullámai vannak”. S olyan írót, aki „Nem könnyed mesélő, nem játékos úr a nyelv s a dialóg felett”, ellenben „sziklatömbök hasadnak ki az agyából”, s tartalma mellett szerinte épp ez a „legfőbb értéke”. És bízik abban, hogy majd „ezeket a szirteket kifaragja”, és „el fogja érni önmagát”. Külön érdemnek tartotta Móricz, hogy az írást érett férfikorban kezdve érte el ezt a szintet Sambucus.525 Szent-lvány tétovázva fogadta a megtisztelő szavakat („Hiszem, hogy úgy írsz, ahogy gondolkodói Sambucus felől”), s Az ember tragédiája szerzőjével való összevetést zavartan utasította vissza, mondván, „Madáchhoz hasonló kvalitásokat találni »Jánosban« [értsd: Johannes Sambucusban - T. L.J, sok”, hiszen amit eddig írt, azt csak úgy, a maga „kielégítésére” tette.526 És ettől kezdve már folyamatosak 2erdahelyi/Szent-lvány szépírói próbálkozásai. Móricz lelkesen válaszol például a politikus-író Szerpecsenye című elbeszélésére is, kitűnőnek, s a Nyugatban közlendőnek tartva azt: „Egyszerű, természetes, igazságos” - írja róla.527

Szent-lvány Pásztorvérrel című novelláját szintén Móricznak küldte el, amely később, ugyanaz év szeptemberében ugyancsak megjelent a Nyugatban. A történetet betegen írta, aludni sem tudott, ezért odaült az írógépéhez, és nekilátott: „Azért éppen ezt a történetet - magyarázta Móricznak -, mert délután járt nálam egy makkoltató gazda beteglátogatni, aztán most sok makk is van, beszéltünk róla. [...] Sok ilyesmi van bennem. A pásztorélet ezer megírnivaló témát ad. Én meg [...] napokat éltem velük [...] egy biztos, hogy nem sok »tévesztés« van benne [ti. a novellában -T. L.[, mert nem könyvből, vagy nemcsak abból tanultam a fák, a madarak és a négylábúak életét. A pásztorember meg a felesége, a pulija meg szinte rokonom, ügy szeretem őket.”528 Végül mindkét elbeszélés 2erdahelyi/Szent-lvány emblematikus és legtöbbször újraközölt írása lett, aminek nemcsak Nyugat-beli megjelenésük az oka, hanem színvonaluknál fogva is kitüntetett helyet foglalnak el a politikus-író szépírói életművében.

Bár 2erdahelyi/Szent-lvány egy-egy tárcájával, kisprózájával elszórtan már az előző évben is lehetett találkozni a Prágai Magyar Hírlapban, a Szerpecsenye pedig már a Nyu