Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)

I. Előszó. Szent-Ivány József helye a szlovákiai magyar emlékezetben

seiben. Megjegyzendő azonban, hogy kezdettől nyíltan vállalt nacionalizmusa mindvégig hangsúlyozottan védekező, a nemzeti-kisebbségi értékek megtartását célzó, afféle követő vagy reagáló, és sohasem támadó nacionalizmus volt, amely sosem csapott át soviniszta gyűlölködésbe. Ő maga változatlanul a munkaalapú, építkező kisebbségi magatartás híve maradt, a párbeszédé, a protestáns szellemiségéből származó toleranciáé: „Magyar nemzetiségünk fenntartása, védelme protestáns kötelességünk, de ez távolról sem jelenti a más nemzetiségek iránti ellenszenvet, vagy gyűlölködést. Ilyen hang vagy szellem sohasem engedhető meg közéletünkben.”6

A következő oldalakon Szent-lvány József pályafutását kívánjuk - a kutatás mai állása szerinti ismeretek szintjén - körüljárni. Pályaképünk igyekszik összegezni a korról és Szent- Iványról ez ideig feltárt ismereteket, amelyeket számos új, eddig ismeretlen vagy kevésbé ismert adattal, ténnyel, vonatkozással is kiegészít, miközben bizonnyal rámutat azokra a helyekre, területekre, fehér foltokra is, amelyek további feltárást, illetve pontosítást igényelnek, kijelölve így e tárgyban a közeli és a távolabbi jövő feladatait is.

Szent-lvány József látszólag a sors kegyeltje, akinek gazdag, változatos, színes élet jutott, mely azonban mégis tele volt küzdelmekkel, megpróbáltatásokkal, közösségi tragédiákkal, személyes kudarcokkal. Édesapja révén történelmi családba született, neve, származása, családi öröksége és számottevő vagyona révén országa és nemzete (leg)felső rétegeinek tagjaként akár gondtalan élet is juthatott volna neki, aki szabadon, saját akaratának, belátásának és elképzeléseinek megfelelően dönthetett arról, miként sáfárkodik a rendelkezésére álló képességekkel, minőségekkel és anyagi javakkal. Másfelől szlovák édesanyja révén pályatársainál közvetlenebb rálátása volt a szlovákság és egyben a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok életére és helyzetére is. A közösségi gondok iránti érzékenysége, elkötelezettsége ezért már kevésbé feltárt gyermekkorában kifejlődhetett, hogy azután egész életének vezérlőjévé válhasson.

Alapvetően a természettel, földdel, hegyekkel, erdőkkel, mezőkkel, madarakkal, vadakkal bensőséges, mondhatni személyes - tegező - viszonyban levő gazdaember jellegzetes megtestesítője volt, akiben a természettel egyensúlyban élő személy harmóniavágya és az örökös jobbító szándék impulzivitása egyesült. Mindvégig - kora ifjúságától korai haláláig - igyekezett a lehetséges mértékben megfelelni s jó gazdája lenni mindannak, amit sorstól, nemzettől, hazától és a családjától, a családi hagyománytól örökül kapott, s ami a vele sorsközösségbe kerültek képviseletéből reá hárult. Egyaránt otthonosan mozgott a cselédviskók, a főúri paloták és a politika alakítóinak világában, soha, egy pillanatra nem felejtve el, honnan jött, kinek tartozik felelősséggel, kiknek a gondjai-bajai bízattak rá, kiknek a sorsával forrott össze az övé. Metaforikus értelemben, illetve önvallomásként is felfogható, amit Móricz Zsigmondnak címzett levelében írt 1931. december 6-án: „...kíváncsi gazda voltam egész életemben, fizettem is érte eleget, de nem bántam meg.”7

Prágai nemzetgyűlési képviselősége, pártelnöki megbízatása, továbbá irodalom-, művelődés- és közösségszervező tevékenysége, írói és szakírói munkálkodása, társadalmi

//