Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)
VI. A művelődés-, irodalom- és egyházszervező
műnk munkásainak gyakorlati szempontból is értéket fog jelenteni”, még akkor is, „ha mostani összejövetelünket csalásnak és hazugságnak vagy numerus klauzusnak [sic!] nevezik”.300 (Bizonytalankodással fogadta a Kúria hírét Sziklay Ferenc is, aki levélben érdeklődött Szent-lvány Józsefnél a meghívottak felől.) A Prágai Magyar Hírlap Vozári írásával párhuzamosan indított s egy teljes héten át közölt ankétjával - „Lássa meg mindenki, akiket illet, hogy az irodalom munkásainak mi nyomja a szívét” jelszóval301 - nagy ívű és széles körű reklámakciót kezdett a Kúria tervének elfogadtatására és népszerűsítésére. A megszólalók között csupán a baloldali Forbáth Imre volt teljesen elutasító az összejövetellel szemben, mert abban „ellenforradalmi elemek koncentrációját” látta, s „Egyedül aktuálisnak és fontosnak a baloldali művészek munkásságát” tartotta.302 Forbáth elutasító magatartását azonban Brogyányi Kálmán felismerése is magyarázhatja, aki a szlovenszkói magyar irodalomban a választóvonalat nem a(z irodalmi) konzervativizmus, illetve a progresszivitás között látta, hanem a jobb-, illetve a baloldal között észlelte az „áthidalhatatlanul mély szakadékot”. Emiatt aztán annak „szellemi egységesülését” sem tudta elképzelni, s a két oldalnak szerinte „közös szellemi problémái sem lehetnek”, viszont a „maradi vidékiesség visszaszorításában” mindenkinek közre kellene működnie, s belátása szerint ehhez teremthetne közös alapot a Kúria.303 Végül is a liptószentiváni Szent-lvány-kúriában 1930. május 11-14-e között tizenhatan gyűltek össze (tizenhárom író és a sarlós ifjúság három képviselője: Balogh Edgár, Brogyányi Kálmán, Boross Zoltán), „gyalogos szürke csapat” - hintó, huszár, címer nélküli „plebejus népség”, akik személyében azonban az ősi nemesi kúria mégsem kapott „méltatlan vendégeket”.304 jelen volt még az összejövetelen Móricz Zsigmond, míg a meghívott szélsőbalos és kommunista írók (Fábry Zoltán,305 Forbáth Imre, Földes Sándor) tüntetőleg távol maradtak róla. A kúriai napokról Győry Dezső írt lírai beszámolót a Prágai Magyar Hírlapba, elérzékenyülten örökítve meg benne egyebek között érkezésük és fogadtatásuk ünnepélyes pillanatait, és a vendégek találkozását a házigazda Szent-lvány Józseffel: „A lépcső tetején födetlen fővel ott rajzolódik a háttérbe a házigazda, Szent-lvány József hatalmas, ismerős alakja. Szívélyes, úri gesztus, vendégfogadó mosoly, de szemeiben egy összekovácsoló akarat éles, biztos és kutató mélysége. Vagy tíz lépcsővel van fölöttünk. Háta mögött a századokat látott, Petőfi-járta ház, előtte az autón bevágtató, trencskótos [bő szabású, vízhatlan felöltőt viselő - T. L.J, aktatáskás új generáció. Múlt és jövő, történelem és művészet, erő és szépség. Bal keze hátrább pihen, mintha fogná, ami mögötte van, jobbja élénkbe lendül: kitárja a lázongó jövő felé.”306 Móricz, aki kúriai jelenlétét összekapcsolta azzal, hogy körülnézzen a környéken is, csupán a tanácskozás második napján, dél körül érkezett meg Liptószentivánra, ahol a délutáni előadásokat és hozzászólásokat „csöndes figyelőként” hallgatta végig, s csupán friss Bornemissza Péter-feldolgozásából, a Magyar Elektrából olvasott fel részleteket. Végül a második nap délutánjára befutott Mécs László is,307 akit ott, a Liptói-havasok alatt úgy elragadott a poétái hevület, hogy egyszerre mí-118
