Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)

VI. A művelődés-, irodalom- és egyházszervező

toszi és bibliai regisztereket megszólaltatva versben köszöntötte - harcba trombitálva - a Kúria résztvevőit: „Költők, bohócok, csepürágók, bűvészek és művészek: / varázslók, előre!”308 A tanácskozást, melynek első napján - nyilván Szent-lvány politikai-taktikai belátásának jóvoltából - Szüllő Géza is megjelent (sőt azon ő is elnökölt), „névadója”,309 Dzurányi László egyenesen a „testvéri összefogás” jelképeként frta le, „felejthetetlen jelenetként” emelve ki, amikor a két, egymással sokszor szembenálló pártvezér este „megértéssel, hűséggel és az igazi bajtársiasság megtalálásával kulcsolták át egymás kezét”.310 Az összejövetelt az „erők koncentrációjának” hirdetésével és kiemelt jelentőséget tulajdonítva találkozójuknak - a házigazda, Szent-lvány József nyitotta meg, mondván, hogy az irodalom úgymond a „históriacsinálás tényezője”, majd az első két tanácskozási napon a Kúria határozatait előkészítő hozzászólásokra és vitákra került sor.3"

A Kúria tíz határozati pontban foglalta össze a tanácskozás eredményeit, elhatározásait. Ezek közt a részvevők mindenekelőtt leszögezték, hogy az összejövetelnek nem lehetett célja egy irodalmi szervezet megalapítása, ehelyett a csehszlovákiai magyar irodalmi élet fejlődését, előfeltételeinek javítását szolgáló kérdéseket, feladatokat kívánták megvitatni. Majd hitet tettek az irodalom „teljes szabadsága és függetlensége” mellett, és kijelentették, hogy a Kúria által elősegített „új irodalmi helyzet előnyeiben” az arról távol maradt, illetve oda meg nem hívott íróknak is egyenlő mértékben kell részesülniük. Egyidejűleg üdvözölték a „szlovenszkói magyar irodalmi reneszánsz érdekében” Prágában indítani tervezett, szigorúan kritikai fórumnak szánt Új Munkát, mely mellett Pozsonyban egy „népszerűbb jellegű” irodalmi folyóirat megjelentetését is kívánatosnak látták. Örvendetesnek gondolták továbbá a Kazinczy Könyvkiadó szövetkezetté történő átalakításának tervét, s hangsúlyozták a kisebbségi magyar tudományos irodalom fejlődésének fontosságát (szociológia, etnográfia stb.), a tudományos ismeretterjesztés feladatainak kibővítését, a tudományos élet megszervezését, tudományos pályadíjak és ösztöndíjak létrehozását stb., valamint a Kazinczy, átszervezése után, „népszerű, de a szakkritikát is elbíró kiadványok” közreadását. A megjelentek továbbá a Színpártoló Egyesület révén szerették volna elérni, hogy a szlovákiai magyar színtársulatok hazai magyar színműveket is tűzzenek műsorukra, és emellett a magyar(-cseh)-szlovák kulturális és irodalmi kapcsolatok javításán, fejlesztésén is munkálkodni kívántak. Végezetül itt jelentette be Szent-lvány József, hogy a liptószentiváni Subalpina fürdővállalat 3.000 koronás irodalmi ösztöndíjat ajánl fel annak az írónak, aki az elkövetkező évben a „legértékesebb munkával” gazdagítja a csehszlovákiai magyar irodalmat”.312

Móricz Zsigmond a Nyugatban két alkalommal is foglalkozott a tanácskozással; először az ismertebb Szentiváni Kúria című írásában, melyben a hevült lírát a közgondolkodói felelősséggel vegyítő sorokban összegezte benyomásait. Bevezetésként a környezetet festette le szárnyaló lelkesedéssel, majd magának az összejövetelnek a tényéből von le meszszemenő következtetéseket. Gondolatmenetében abból indult ki, hogy az itt összegyűlt „musafiakat” (sic!) az irodalomteremtés közös szándéka terelte egybe, noha „írók nem

119